Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Paládi Kovács Attila: A kisnemesek utódai a paraszti társadalomban (XIX–XX. század)

Krúdy egyik ízes novellája jut eszünkbe arról az egyetlen becsületes Gom­bosról, aki az egész falut megtöltő nemes Gombos nemzetség lólopásaiért egyedül ülte az áristomot, s ezért sosem volt ideje magának is lólopást elkö­vetni. Az író jól ismerte a szabolcsi kisnemességet, de írhatta volna ezt az anekdotikus novelláját borsodi, gömöri minták nyomán is. Heves megye bün­tető jegyzőkönyvei a XIX. században tele vannak az ivádi nemesifjak vere­kedéseivel. Minden alkalmat megragadtak, virtusból verekedtek sorozáson, választáson, megyegyűlésen, vásáron, lakodalomban stb. A falucsúfolók egy csoportja tükrözi az ilyen falvak megítélését: szilicei bicskások, domaházi ku­nok, hangonyi tatárok, szentsimoni rácok, sajónémeti vadrác stb. Domaházát (Borsod m.) a környéken ma is ,,bétyárfészek"-nek emlegetik. Itt 195Ï-ben még élt olyan ember, aki ugyan többször is töltött áristomot, mégis tisztes­ségben öregedett meg a falu szemében. Ha csikótolvajlás ügyében nyomoztak, először rajta keresték. A „betyármúltat" a falu ma is büszkén vállalja, s lakói úgy tudják, hogy három betyár alapította a községet, a ma élő három nemzetség ősatyja. A nem éppen hízelgő eredethagyománnyal szemben bizto­san tudni lehet, hogy az Elek-nemzetség 1625-ben, a Holló 1631-ben kapta ne­mesi levelét és a Kisbenedek ős is akkoriban szerezte nemességét. 50 Azonban a betyármúlthoz sem férhet semmi kétség, mert Reguly Antal 1857-ben a barkókról általában úgy ítél, hogy szeretnek lopni, s falunkról külön is szól: „A Domaháziak öszveköttetésben vannak az alföldi ló tolvajokkal. Verpe­léten van atyafiságuk és mit a sarusoknal lopnak (t. i. a Rima völgyén), azt oda viszik és az ott lopott jószágot egész Temesvár tájékáról ide hozzák." 51 A gömöri, borsodi kisnemesi ivadékok magatartásuk, mentalitásuk tekin­tetében még ma is különböznek a hajdani úrbéresek, s még inkább az ura­dalmi cselédek utódaitól. Utóbbiak alázatos, minden nadrágos embert meg­süvegelő magatartása a kisnemesi utódoknál ismeretlen. Erkölcseik elkülönülő világának feltárása önálló tanulmányt kíván. Már eddig is sok tanulsággal járt a református magyar kisnemesség erkölcseinek vizsgálata. Az egyház az 1780-as évektől kezdve alig mert fegyelmi eljárást indítani a vétkező neme­sek ellen. Egyes helyeken ennek ellenére számarányukat meghaladó mérték­ben kerültek a presbitériumok elé bűneik, erkölcsi vétségeik miatt. Például Cigándon (Zemplén m.) a XIX. század első felében a nemesség elenyésző ré­szét alkotta a falu lakosságának (5,4 százalék), de a presbitérium elé került ügyek 25 százaléka velük volt kapcsolatos. 52 Ezeket a lokális adalékokat egyelőre aligha lehet általánosítani. Ma még — a munka kezdeténél tartva — csak a kutatási témák, lehetőségek felvázo­lására vállalkozhattunk. Annak bemutatására, hogy a néprajztudomány so­kat tehet a kisnemesi társadalom és kultúra sajátosságainak, történeti válto­zásainak feltárásáért. Ahhoz, hogy általánosabb érvényű megállapításokig eljusson, előbb táji típusokat, fejlődésmeneteket kellene megragadnia. Más­felől elmélyült tematikus elemzések szükségesek, amelyeket csak sokoldalúan felkészült specialisták végezhetnek el a gazdálkodás, a népművészet, a lakás­kultúra, a viselet, az erkölcs és a többi témakörben. A feladat akkora, any­nyira szerteágazó, hogy a fölmerülő kérdések megválaszolására csak egy e tárgykörről rendezett néprajzi konferencia előadói gárdája vállalkozhatna. 172

Next

/
Thumbnails
Contents