Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)
Tanulmányok - Nagy Endre: A dzsentroid hivatank a Monarchia korában
hogy az ország és a megye urai megijedtek, hogy a választójog demokratizálásával a parlamenti hatalmuk elvész, s ezért most a „belső falakat erősítik, s a vármegyét... a válságos időkben meg akarják föltétlenül tartani". 30 Igen figyelemre méltó — amellett, hogy Rónai (aki mellesleg ismerte M. Webcrt) teljesen világosan látja az egy osztályon belüli meghasonlást a közigazgatás államosításának folyamata mögött — e passzusokban megfogalmazott ama felismerés, hogy szerves összefüggés van a vármegyei autonómia, valamint az eshetőleg általános választójog között. Ha ugyanis az általános választójog megvalósul, akkor jön létre a valódi polgári demokrácia, s ezzel együtt a tömegpárt, s valóban, abban az esetben, ha nálunk az lett volna a helyzet, hogy a koalíció veszít, akkor a politikai hatásköriéi és tisztviselő-választási jogkörrel bíró vármegyét föl lehetett volna használni a kormánybürokrácia ellen. Ez megint azt mutatja, hogy a vármegye mint olyan még ekkor is megőrizte a honorácioruralom bizonyos jegyeit. Hasonlóan élesszemű Rédei József, aki szintén az általános választójog behozatalának esetére építi kombinációját, Rónaitól eltér azonban annyiban, hogy e kombináció — mivel a cikk 1914-ben az új Tisza-féle közigazgatási reformjavaslatok idején íródott — a Munkapárt győzelmét feltételezi, és ebben az esetben a vármegyei tisztségviselőket ,,a demokratikussá válható megyei képviselőtestülettől függetlenítik s a kormányhatalomra bízzák, hogy kinevezéssel gondoskodjék a hivatali monopólium fenntartására." 36 A megye és kormány közti viszálykodást ő is, miként Rónai, az uralkodó osztályon belüli viszálynak tartja, mert a megyei autonómia és a kormány mögött álló erők „valamennyien ugyanannak az osztályérdeknek a szülöttei". 37 Diner-Dénes József, a Munka Szemléjének szocialista szerkesztője, abból indult ki, hogy Magyarország gazdasági és ebből kifolyólag szociális struktúrája oly átalakuláson ment keresztül, hogy az a jogállapot, melyet a magyar nemesség szupremációja itt magának megalkotott, legélesebb ellentétben áll az új gazdasági és szociális élet jogszükségességeivel." 38 Az új jogi szükségletek és a fennálló jogállapot teszi ki a 14 éve fennálló politikai válság tartalmát, amelynek megoldására csak a szociáldemokrata alapon álló tudomány képes. A fennálló megye belső ellentmondása abban áll, hogy egyrészt a Bachkorszakból örökölte az állami adminisztrációs jelleget, másrészt '67 után ehhez társult az ősi feudális politikai jelleg. „Mint adminisztratív intézmény az államakarat végrehajtója, teljesen a központtól függőleg ennek formailag alárendelve, mint feudális politikai intézmény, a központtól független és hagyomány szerint az államakarattal örökös harcban áll'". 3 ' J E helyzet temérdek zavart idéz elő a jogokban, kötelességekben, hatáskörben és instanciákb-m. Mármost azon túl, hogy az államosítással a megyét a dzsentri politikai menedékhelyévé akarják tenni, azt — különösen a kereskedelem, ipar képviselői és az eddigi „urak" haladottabb elemei — a közigazgatásnak — mostani ki fejezessél élve — racionalizálására akarják felhasználni. „Ez elemeknek főcélja «nyugalom és rend»". A közigazgatásból minden önkény kizárását követeli, tehát állandóságot és egyformaságot a közigazgatás gyakorlatában, hogy vállalataik, alapításaik és egyéb tranzakcióik, ezen az egyenletek a legveszélyesebb ismeretlennel: a konjunktúrával, ne legyenek oly egyenletté, amelyben két is155
