Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)
Tanulmányok - Nagy Endre: A dzsentroid hivatank a Monarchia korában
volt, s csak napjaink tapasztalatának eredménye, ha э mai „monolit államapparátus'' képünk nyomán ezt nem vesszük észre. így pl. Asbóth János írja, hogy a minisztérium igyekezett „magának exponált közegeket teremteni a helyhatósági tisztviselők mellett és nemcsak az útügyre, hanem a közlekedési, oktatási, stb. ügyre is külön állammérnöki, tanfelügyelői stb. miniszteri közegeket állítottak fel a megyei közegeik mellett, és így egy jól szervezett helyett működik egymás mellett két rossz." 19 Ami mostmár a vármegyét illeti, a hogyományos, honoráciorigazgatás továbbélése főként három területen mutatkozott meg : a) az alkotmányvédő hatáskör (felirati jog, a meg nem szavazott újoncok és adók végrehajtásának megtagadása, 1870. LXII. t, c. 15. 16. §). és a b) politikai hatáskör (1870. XLII. t. с 1. §. с. pont) továbbélésében, valamint с) a tisztviselő választási jogban (1870 XLII. t. e. V. fejezet). Bár a vármegye alkotmányvédő hatáskörét a korábbihoz képest megnyirbálták, az a Monarchia idején fennmaradt. Érintetlenül hagyták viszont a politikai hatáskört. Igen erősen csökkent az önkormányzati belügyi hatáskör azáltal, hogy egyes ügycsoportokat részint dekoncentrált állami közegek hatáskörébe utaltak, részint pedig adiminisztratív tutela alá helyeztek, bizonyos határozatok végrehajtását pedig belügyminiszteri jóváhagyáshoz kötötték (1870 XLII. t. с 3 §). A vármegyei önkormányzat ellen a támadás fő irányát a tisztviselő-választási jog jelentette. A folyamat már az 1870. XLII. t. c.-kel megkezdődött, amely a tisztviselők kinevezését olyan bizottságra bízta, amelyben a főispánnak döntő szava volt. A kinevezési rendszer tulajdonképpeni első lépését az 1876. XXVII. t. с jelentette, amely az oktatásügy jelentékenj' részét kinevezett tanfelügyelőre bízta. Az 1877. XXIV. t. с a műszaki tennivalók ellátására felállította az államépítészeti hivatalt, s ezzel a megye elveszítette a mérnökválasztás jogát. Az 1879. XXXI. t. с az erdők feletti felügyeletet állami tisztviselők hatáskörébe utalta. Az 1881. III. t. c.-kel a közbiztonság ellátása a magyar királyi csendőrségre hárult. Az 1900 XVII. t. с az állategészségügyi, az 1902. III. t с pedig a pénztári és számvevőségi szakszolgálat ellátását ruházta át állami alkalmazottakra. De bővült a főispán kinevezési jogköre is: az 1886. XXI. t.c. szerint a főispán nevezi ki a főorvost, a járási orvost, a közigazgatási gyakornokot, az árvaszéki nyilvántartót, a könyvvezetőt és a járási írnokot. Ezen kívül az 1904. X. t. с a megyei tisztviselőik illetményét egyenlővé tette az állami alkalmazottakéval, s kimondta, hogy azt az állami javadalmazásból kell fedezni, s ettől kezdve a megye új állásokat saját jövedelme terhére nem szervezhet. Mindennek eredményeképpen 1913-ban a vármegyékben rendszeresített 4516 tisztviselői állás közül 2491-et kinevezés útján töltöttek be. 20 3. Kérdésként merül fel immár, hogy mi volt az oka és célja a közigazgatás államosítására irányuló törekvéseknek. A válasz megadásának keretéül legelőször utalni kell arra, hogy a honoráciorigazgatások felszámolása a magyarral egyidőben zajlik Angliában és az Egyesült Állaimokban is. Angliában az 1888-as Local Government Act 21 , az Egyesült Állaimokban az 1883-as Civil Service Act 22 , amely felszámolja a korábbi ún. zsákmányrendszert (spoii system) helyettesítve a szakképzettséghez igazodó versenyvizsga rendszerrel ( mer.it system), jelentik a fontos előrelé152
