Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)
Tanulmányok - Nagy Endre: A dzsentroid hivatank a Monarchia korában
pêst a szakbürokrácia kiépítésének az útján. Ezeken a helyeken a honoráeiorigazgatás felszámolásának két fő oka van: 1. az ellátandó feladatok mennyiségi növekedése, ami állandó és folyamatos tevékenységet kíván, és a feladatok minőségi átalakulása, amely viszont szakképzettséget követel, 2. a parlamentáris rendszerek olyan átalakulása, hogy ott a rendpárok tömegpárttá alakulnak át, tartós képződményekként s mint ilyenek az igazgatási posztokat kisajátítják. Ann a magyar viszonyokat illeti, van nálunk olyan felfogás, amely a közigazgatás államosítását, az önkormányzati hatáskörök csökkentését és a kinevezési rendszer erőltetését a Monarchia államszerkezetéből (. .korlátozott nemzeti szuverenitás" — „korlátozott vármegyei autonómia") igyekszik levezetni. 2;í Ezzel szemben a helyzet az, hogy a dualizmusból éppenséggel az alkotmányvédő hatáskör fenntartása, nem pedig a megnyirbálása következik (mint erre a korabeli szerzők is rámutattak"'), mert a megnyirbálás már pusztán annak ,,technikai" követelményeként jelentkezett, hogy a rendi képviseletet a parlamenti képviselet, a dicastériumok helyét pedig a parlamentnek felelős kormány vette át egy alkotmányos monarchiában. (A kérdésnek ezzel az oldalával itt nem kívánunk foglalkozni, a szóban forgó felfogás cáfolatát máshol elvégeztük. 25 ) Miként az angol és amerikai út esetében, úgy itt nálunk is döntő szerepe volt a feladatok megszaporodásának és minőségi átalakulásának, ami viszont annak volt a következménye, hogy egyrészt a kapitalizmus előfeltételeinek alapvetése, illetve falainak megerősítése, intenzív állami beavatkozás mellett megy végbe, 26 másrészt maga a (működő kapitalizmus megköveteli a maga adekvát jogi és igazgatási rendszerét, amely a formális racionalitás elvei szerint előre kiszámíthatóan működik. Hogy ez az utóbbi szempont mennyire nyilvánvaló volt a törvényalkotók szamára, teljes egyértelműséggel kiderül, a közigazgatási törvényjavaslatok miniszteri indokolásaiból 27 , amelyek közül elég, ha egyet idézünk: „A közigazgatás nagyfontosságú nemzeti és szociális feladatainak megoldásához egységesen szervezett, egységes és szakszerű irányítás alatt, egyöntetűen, szabatosan, pontosan működő gépezet kell, amelyben az egyes alkotórészek gondos megválasztása és megfelelő elhelyezése biztosítja az egész gépezet súrlódás és zökkenés nélküli, összevágó, működését" 24 . Az elérni szándékolt célnak, az egységes és szakszerű irányítás alatt állandó közigazgatási gépezetnek megteremtése útjában állott azonban a választási rendszer. Wem lehet szó ugyanis mindaddig szoros értelemben vett bürokratikus hierarchiáról, míg a hierarchiában való előrehaladás nem. a felettes minősítésétől f'igg, hanem a fegyelmi és szakszempontoknak transzcendens testület (vagy közvetlenül a „nép") választja a hivatalnokot, 29 Ebből a szempontból nálunk caeteris paribus a helyzet az amerikai zsáfcmányrendszerhez volt hasonló, ahol a győztes párt dilettáns hívei között zsákmányként szétosztotta a hivatalokat, azzal a tetemes különbséggel természetesen, hogy nálunk, a pártok rendi-tradicionális jellegűek. 30 De, amiként a megyei pártok sem voltak pártok, hanem, mondjuk, tradicionális családi konföderációk, az országos pártok sem voltak tömegpártok, mert ezek kialakulása többnyire akkor következik be, ha a választójogi cenzust nagymértékben leszállítják, hanem, mint közismert, közjogi pártok voltak (eltekintve a szociáldemokráciától). Mindez azzal a következménnyel járt, hogy a parlament megmaradt a „vagyon és képzettság'' képvi153
