Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: A Nógrád megyei nemesség lakóviszonyai a XIX. század első felében

Ez a mentalitás a számos Összetevővel elvezet oda, amit így lebet summázni: ,,...az a lényeg, hogy a birtoklás látszata legyen meg, ha már a valósága nincs is.

31 Mindezeken túl a bomló vagyoni helyzetnek, eladósodásnak a reménytelennek és a kiúttalannak látszó életformának volt még egy tragikus következménye, s ez pedig az ősi család morális széthullása. Gyakoriak, szinte mindennapiak az olyan perek, amelyeikben gyermekek fordulnak szembe apáikkal, testvér a testvérrel, anya a gyermekével a filléres, de nekik esetleg életet jelentő vagyontárgyakért, a pár hold földért. Összevesznek az örökségen, marakodnak a hagyatékon, majdhogy nem vért ontanák vékony sávnyi határkiegészítésért, Kamanházy Ferenc felsőpenci birtokának összeíratását így indokolta meg; ,.A végső intézet nélküli meghalhatásomból, Nőm és Magzatjaim közt támadó botránkoztató ízetlenségeknek, viszálkodásoknak és kevés vagyonomra nézve, az osztállyal járó versengéseknek utolsó rendelésemmel elejét venni akarván..."

32 kérte azt. Mazaktsányi Ignácot leánya, Franciska perelte be, s a hosszan elnyúló, sértegetésekkel teli eljárás során az apa dühében egy ízben így fakadt ki: „Van bizony nekem elég adósságaim, mellyet annyával tettem, hosszas betegsége miatt, csak azokat bírnám fizetni, s úgy majd várhat tőlem holtom után valamint, de ily háládatlan gyermeknek ki attyát vén kutyának, vén huncutnak, vén disznónak merte több ízben nevezni keresményemhez semmi köze — ha marad is valamicském, annak hagyom, akinek akarom."

33 A KÜRIÁK KÖRNYEZETE Ha a nógrádi falvakban álló kúriák helyicetét vizsgáljuk, látjuk hogy azok az esetek túlnyomó többségében a faluban, a falu közepén helvezkednek el. A településen kívül, festői parkban mindössze két kúriát ismerünk a forrásokból. Az egyik Muslay Imréé Nagybodonyban, a másik Török Jánosé Podrecsányban. Ez a tény jelzi, hogy ezek az épületek a lakócélok mellett a gazdasági központ funkcióját is betöltötték. Hogy ez mivel, járt, arról Széchenyi István így ír. „Homloka az utcára, a háta az udvarnak, s emögött kert, gazdasági épület. Por, kocsizörgés, gulya, nyáj, sertés, kutya, stb. egy oldalról: liba, kacsa, megint kutya és a gazdaság minden fertelme más oldalról... Ki nem barátja a lármának, lúd- és kacsafecsegésnek, kutyaugatásnak, s ilyennek... nem fogja magát ilv lakban :

ól érezni."

31 A lakóknak ez viszont nem volt kényelmetlen. Itt éltek, ebbe születtek bele, természetes, hogy ezek a „környezeti ártalmak" számukra közömbösek. A kúriát közvetlenül körülvevő, vagy éppen a birtok más területén levő gazdasági épületek típusukaít tekintve mindenhol azonosak, de adódtak kivételes, ritkaságszámba menő gazdasági épületek is. A leggyakoribbak : istálló, ló, tehén és esetleg külön az ökrök számára. Ezek rendszerint vályogból épültek, szalmafedelüek. Akadt persze kivétel is, ahol az istálló jobb anyagból készült, mint máshol egy szegényebb nemes lakóépülete. Ilyen volt pl. Szentiványi Medárd varbói istállója, amely 19 öl hoszszú és 4 Öl széles (35,9x7,5 m.), kő alapon, vályogból épült, zsindely tető fedte.

35 136