Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)
Tanulmányok - Praznovszky Mihály: A Nógrád megyei nemesség lakóviszonyai a XIX. század első felében
alatt stb. 25 a kétnyomásos gazdálkodás még mindig erős megléte, az állattenyésztés korszerűtlensége mind gondot okozott. És az is igaz, hogy a jobbágynak nem csak a lakóháza, de sok esetben a birtoka is különb volt, mint a már csak a kiváltságait őrző egyes köznemesi rétegeknek. Mindezek mögött látnunk kell a napóleoni háborúkat követő dekonjunkturális évek hatását is. Ezt mutatják az eladósodások, amelyek már túllépték a birtok tényleges értékét is. A már említett Sebestyén Eszter birtokának érbéke 18 775 forint volt, a felvett kölcsöne 20 179 forintot tett ki. Szentiványi László varbói birtokának éves jövedelme 5158 forint, s adóssága volt 11400 Eorint. 26 Nagyon kevesek azok, akik haladva a korral, minőségiben mást akartak kezdeni. Ilyen korai kapitalisztikus törekvéseket látunk a gazdálkodásban Ebeoken Tihanyi Ferencnél, akinek a rima-Jbrézói vasgyártó egyesületben 6000 Ft-nyi részvénye volt. Török Jánosnak Podrecsányban pipogyára működött, s néhány nemes buzgalmát és érdeklődését látjuk az 1845-ben alapított losonci bőrgyárban. Forgáoh János részvényes a gácsi posztógyárban. Blaskovits Pálnak kő- és agyagbányája volt Káinon. De itt említhető meg Kacskovics József is, akinek szénbányájáról már szóltunk. Az ő családja egyébként kitűnően igazolja azt, hogy volt a nemességmiak frissebb gondolkodású, szélesebb látókörű rétege. Apja, mint szegény köznemes először gazdatiszt lett, majd később Mohorán kisebb gazdaságot bérelt, s takarékos életmódjával nagyon megerősödött, amit mi sem jellemez jobban, hogy módjában állt öt fiúgyermekét iskoláztatni, valamennyien jogot végeztek. 27 Továbbá igaz az a tény is, hogy a gazdasági bajok további forrása a „fényűzési kórság : ' volt. De ez inkább csak a kisebbik összetevője a gondok gyökerének. Ëzt a már szinte minden mindegy hangulat szülte, a kiúttalanság és a kilátástalanság szorításában vergődő ember kétségbeesett virtusa. Gazdag a kortársi irodalom az erre utaló megjegyzésekkel. 1846-ban a Pesti Hírlapban pl. így írnak: ,A százholdas földesuracska négyszeg mérföldekkel bíró dynastiákat szeret kedvteléseiben és szenvedélyeiben utánozni... míg a megyei hivatalok lépcsőin, pénzen vett korteserőre támaszkodva, fokonkint emelkedik a hamis fényárba vakult, öncsinálta tömjéngőzben bódult tekintetes úr — vagyon állapota ellenkező arányban süllyed," 28 S, hogy ez nem csak a megyében volt, bizonyítja azt az 1846-ban nógrádi birtokossá és lakossá lett Pulszky leírása is. Apja Eperjesen igen takarékosan élt, de „háza minden barátnak és atyafinak nyitva állt," szerette a vendégeket, ebédre, vacsorára szívesen marasztalta az éppen ott levőket '. „Károly napján pedig rendesen nagy ünnep volt a háznál, az egész vármegye eljött boldog névnapot kívánni, s meghívatott estére bálra, mely a vármegyében a legfényesebben tartott." 29 (Nem a vendégszeretet kifogásolható, hanem a túlzásba vitt, elvárásszerű, s a lehetőségekhez képest nagyvonalú vendégeskedés mindennapossága.) Ez a szellem öröklődött. Mocsáry többször említett művében már 1826ban éles szavakkal ítéli el az ifjúságot: „erköltstelenek, mindig arról gondolkodnak, kit kellenék tsábító hálójokba keverni, a közhivatalokra elégtelenek, hanem a pénzvesztegetésre, fényűzésre... igen alkalmatosak, örökségbe kapott birtokaikat... elpazarolják." 30 135
