Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Köpeczi Béla: A köznemesség függetlenségi felfogása és a nemzeti királyság

akinek életéről Zrínyi nem véletlenül „elmélkedik". A Mátyás-hagyomány újból és újból felbukkan a XVI. századtól kezdve, de nemcsak a törökellenes (és jezsuita, Habsburg-barát,) hanem a függetlenségi ideológia eleiméként jellemző, hogy Szenei Molnár Albert is Mátyáshoz hasonlítja Bethlen Gábort. Az 1664 utáni főúri és köznemesi szervezkedés ugyancsak a nemzeti királyság koncepcióját viszi tovább. Szenté Bálint nádori ítélőmester egyik 1670-ben felvett tanúvallomásában azt mondja, hogy Bocskai István zempléni alispán a szervezkedés felső-magyarországi „directora", 1667 őszén tanácskozást hívott össze, ahol „nemzeti király" vagy kormányzó választásának szükségességéről tárgyaltak (ubi de eligendo nationali rege aut gubernátoré tractabatur.) Vita folyt az összeesküvők között arról, hogy ezt a posztot I. Rákóczi Ferenc vagy Zrínyi Péter foglalja el, de abban nem, hogy a Habsburgoktól meg kell szabadulni. A bujdosók szintén ezt az álláspontot képviselték, s Bocskai és Bethlen példájára hivatkozva a török által támogatott nemzeti király mellett foglaltak állást. Az ismert verses politikai iratban, az 1681 elején keletkezett Thököly haditanácsában Szepesi Pál voxa a következőképpen hangzik : Kinek (ti. a töröknek) erejéből válasszunk egy királyt, Ezzel nem csinálunk első históriát, Híjjuk ki magunkhoz nemzetünknek fiát, Támasszuk fel azon magyar Mátyás királt. Szepesi Pál ekkor még Apafi Mihályra gondolt

15

, de rövidesen a bujdosók, sőt a törökök is Thökölyben találják meg Mátyás király utódát. A Porta elsősorban Bethlen Gábor példáját idézi, amikor az atnamét Thökölynek megadja és Magyarország királyának nyilvánítja. A fejedelem ugyancsak Bocskaira és Bethlenre hivatkozva utasítja el a királyi cím használatát, de hívei a nemzeti királyság megtestesítőjét látják benne és azt hirdetik, hogy ezentúl „kalpag szab rendet a kalpagnak".

16 Draheim Vilmos fiskális-prefektus, akit Thököly letartóztattat gazdasági bűncselekmények miatt, 1685. április 5-én, tehát akkor, amikor már a fejedelem csillaga lehanyatlott, beadványt ír hozzá, amelyben többek között ezeket olvashatjuk: „Az ország lakosi és azok között én is, teljes bizalommal.. . örvendeztünk azon, hogy már extraneorum dominio sublato, nativus fejedelmünk lévén, a régi, sok vérrel keresett hazánk szabadságában és törvényében megmaradhatunk és conserváltatunk Nagyságod által." Draheim mint magyar nemes jelentkezik és kiváltságait akarja védeni Thökölyvel szemben. Ez azt bizonyítja, hogy még a német származású nemes is azonosította magát a köznemesi ideológia e fontos elemével, a nemzeti királyság gondolatával. A nemzeti királyság és a függetlenség között nincs ilyen szoros összefüggés a Rákóczi-szabadságharc idején. Maga a Recrudescunt elismeri, hogy a magyar rendek elfogadták az Ausztriai Ház uralmát és csak annak gyakorlása ellen tiltakozik az ősi szabadság védelmére kirobbantott felkeléseket igazolva: „Mi kényszerítette régen a dicsőséges Báthori famíliát ez ellen a ház ellen fegyverfogásra? Mi okot vett fel Bethlen hazánk oltalmára? Mi indította Bocskait a felkelésre? Micsoda a mi eleinket, Rákócziakat és Thökölyt?... Legfőbb oka most is mindenkor, máskor is volt az ily nagy sok indulásokban, hazánk törvényeinek megmondhatatlan roncsolása, szaggatása."

18 A sérelmek felsorolása kapcsán az „idegen nemzet" elnyomása lényeges pont, de a kiáltványban a nemzeti királyság követelése nem szerepel. 11