Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)
Tanulmányok - Vörös Károly: A magyar nemesi felkelés a napóleoni háborúk korában
dűlő óta készült többféle tervezet sorsát végül is az udvarnak egy formailag tőle független magyar nemesi hadsereg megszervezésétől való állandó aggodalmai határozták meg. Minden javaslat ugyanis egy állandó keret megalapítását javasolta, mely alkalmas lehetne a bevonuló tömegek gyors kiképzésére, majd arra, hogy a már megalakult felkelés tiszti és altiszti állományát adja. Az 1807. évi országgyűlésen ezek után már éppenséggel a királyi javaslatok kérték az országgyűlés intézkedését, „hogy az inszurrekció az állandó katonaság alakját vegye fel. annyiban, hogy a szükséges felszereléssel ellátva, és felkészítve azonnal bevethető legyen". De az országgyűlési bizottság elkészült munkálatának megtárgyalását az udvar már a következő évi országgyűlésre halasztotta, ezen pedig (1808-ban) ismét nem került szóba: az országgyűlés ugyanis ekkor három évre felhatalmazta az uralkodót a felkelés összehívására, és ennek érdekében ugyancsak 3 évre elrendelte a nemesség összeírását ós évenkénti fegyvergyakorlatát. Mikor azonban 1812-ben e törvény hatályát a rendek meg akarták hosszabbítani, az uralkodó az erről szóló törvényjavaslat tárgyaltatását „jobb időre" halasztotta. 14 Mindez jól mutatta, hogy az önálló, és akárcsak kereteiben állandósított nemesi hadseregtől való félelem az udvarnál még korántsem szűnt meg. 1827-ben a rendek még egyszer előveszik a kérdést, ismét országos bizottságot küldenek ki, melynek anyagát ki is nyomtatják. Az ekkor készült javaslat előírja a nemesség nyilvántartásba-vételét, a katonaállításhoz szükséges vagyoni kategóriákat és a lovas és egyéb gyalogos által elsajátítandó minimális katonai ismereteket, majd végül azt javasolja, hogy minden nemes még fiatal korában legyen köteles két évi sorkatonai szolgálatra, önkéntesi státusban. Aki nem vonul be, akár többször is büntetéssel sújtandó, és soha nem kaphat állást közszolgálatban. Az így kiképzett nemes katona háború esetén az inszurrekcióhoz kell. hogy bevonuljon. 10 A tervezet logikus volt, — de már elkésett: a honvédelem sajátlag nemzeti politikai megoldása felé ekkor már nem az inszurrekció modernizálása volt az út: a polgári átalakulást napirendre tűző reformországgyűlések korának kezdetén a nemesi privilégiumok fenntartását igazolni kivánó nemesi felkelés modernizálása olyan politikai anakronizmus volt, amely az udvar aggályai nélkül is kudarcra volt ítéve. 6) Jellemzően azonban az inszurrekció funkciójának kétarcúságára, mely míg egyrészt a nemesi privilégiumoknak szolgált jogalapjául, addig másrészt — legalábbis elvben — egy önálló nemzeti hadsereg lehetőségét is magában rejtette, — valamint a megítéléséhez még sokáig hozzákapcsolódó sokféle érdekre és szenvedélyre, — a győri csata több mint három évtized után még egyszer visszatért a magyar politikába. A polgári átalakulásért küzdő liberális ellenzék nevében ugyanis 1843-ban Kossuth egy újságcikkben a telkelés győri kudarcára hivatkozva igyekezett bizonyítani a nemesi privilégiumok avultságát és alaptalanságát. Jelemző, hogy a cenzúra, mely ezt a feudális rendet támadó cikket átengedte, nem engedélyezte annak a válaszcikknek a megjelentetését, melyben a neves költő, Kisfaludy Sándor, (egykori testőrtiszt, 1809 J ben József nádornak mint az inszurrekció főparancsnokának szárnysegéde) a kudarc okát az inszurrekció rossz felszerelésében és a csata hibás vezetésében jelölte meg és bizonyította is — mint ahogy az inszurrekció történetéről nádor megbízásából írott nagy munkájának megjelentetését sem engeQQ »a
