Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Horváth István: Politikai nézetek és viták a reformkori Nógrád megyében, az 1830-as évek elején

Volt-e már értékelhető különbség a különböző politikai irányzatok között? Voltak-e tényleges politikai irányzatok? Mindezekre a kérdésekre úgy vélem megközelítőleg helyes választ kapunk, ha megvizsgáljuk az 1825-i országgyűlésre kibocsátott követutasításokat. A követválasztó megyegyűlésre augusztus 24-én került sor. Ez alkalommal a megjelent rendek huszonöt pontban foglalva szögezték le álláspontjukat. Az első tíz ponttal kapcsolatban részletesen kifejtették véleményüket — ezek elemzésére fordítunk mi is nagyobb figyelmet, míg több pontban rövid állásfoglalásokat tettek.

9 Ez utóbb említett pontokban is sok lényeges és vitatott problémához szóltak hozzá. Tartalmuk miatt azonban azokat vegyes jellegű utasításoknak minősítettük. Az első tíz pont az ún. sérelmi politika felvételét tette sürgetően központi követi feladattá. A bevezető pontban határozott megyei véleményt olvashatunk e tárgyban: „Az eddig tartott országgyűléseiben az ország sérelmeinek és kívánságainak felvétele elmellőztetve lévén, követ urak oda fordítsák minden igyekezeteket, hogy azok a jelenvaló országgyűlésben megelőzve felvétessenek és orvosoltassanak." Elsőként az ország pénzügyi helyzetével foglalkoztak a rendek. így a papiros pénz mértéktelen kibocsátása ellen emelték fel szavukat. Megállapították, hogy a papirospénz-kibocsátásra a korábbi királyi ígéret ellenére került sor, ráadásul nincs meg a megfelelő fedezete. Pedig „hazánk törvényei egyedül a jó értékű arany és ezüst pénzrül emlékeznének." Szóvá tették, hogy az ország „pénztáriusát" állítsák vissza törvényes helyére, akadályozzák meg az arany és ezüst kivitelét. Kérték, hogy a király „a még folyamatban levő váltó és antipacionális czédulákat, a reájuk jegyzett kötelesség mellett, jó értékű conventionális pénzzel a nevezett értékek szerint beváltani, s ezáltal megszüntetni méltóztasson". Mindezek ismételt elhagyását azért is kérték, mert azt remélték, hogy ezáltal enyhülni fog a sok lerendezetlen váltócédula miatti törvénykezés bizonytalansága.

10 Szükségesnek vélték a kereskedelem, mielőbbi egységes álláspont szerinti fejlesztését. Ennek érdekében azt kérték, hogy ezt a nagyon elhanyagolt, gátolt tevékenységet úgy fejlesszék, ami által „termesztményeink szabad kivitele nem akadályoztatván". A kereskedelem fejlődésének legfőbb akadálya volt — megítélésük szerint — az örökös tartományokban alkalmazott harmincadvám, aminek megszüntetését sürgették: „a Magyar Korona jussával birt tartományok között lévő harminczadok eltörlését, a többieknek pedig a magyar harminczadokkal bizonyos egyenlőségre való helyeztetését". Javasolták a hazai hiíeí-lehetőség kiterjesztését és ennek szabályozására törvényszék felállítását. Szorgalmazták „Fábrikáknak a felállítását", így különösen „a megyebeli Gácsi, a Hazánkban egyetlen még felálló privilegizált posztó fábrikát az ország rendéinek atyáskodó gondoskodásokba és vedlő pártfogásokba ajánlják."

11 Állást foglaltak a törvénykezés néhány oldalának korszerűsítésében, elsősorban is a témában kiküldött országos bizottság javaslatának meghallgatását tartották indokoltnak csak. Sürgették a büntetőtörvények hiányosságainak pótlását „és a raboknak a közmunkákban való foglalatosságokra nézve a mustrakáló házaknak felállítását"; statárius ítélkezések törvénykönyvbe foglalását, a peres eljárások szabályozását, a törvénykezés fontosságának biztosítását.

12 8