Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Horváth István: Politikai nézetek és viták a reformkori Nógrád megyében, az 1830-as évek elején

A növekvő sóárak szabályozását — illetve eddigi szabályozatlanságát — különösképp sérelmezték, és ezt szoros összefüggésbe hozták a marhatenyésztés visszafejlődésével. Nagyon határozottan fogalmazott a követeknek szóló utasítás: „a só árának felemelése előtörvényeink szerint egyedül az országgyűlés tanácskozása alá tartozván". Az utasítás arra kötelezte a követeket, hogy a felemelt só árának a felhasználásáról kérjenek számadást a kancelláriától.

13 Nem kevésbé határozott utasítást kapott a két követ a katonaállítás és a közadó királyi rendeletre történt felemelésével kapcsolatban. Kimondván, hogy „egyedül az országgyűlésen való megtörténhetéséről szólló törvények világosak és minden kétségen kívül valók lévén, a követ uraknak szorosan meghagyattatik, hogy valamint ezen tárgyakról szólló úgy tenni egyéb sarkallatosság, Constitutionális törvényeknek semmi nemű változtatásába ... ne ereszkedjenek". A megyében megtörtént — és a fentebb említett 1823. évi — katonai erőszakoskodás mellett sem ment el szó nélkül, hanem sérelemként fogalmazták meg, hogy „a megyében történt szomorú esetekbül amidőn ti. a katonaállítás és közadónak konventiós pénztárba való megvétele az országgyűlésen kívül királyi comisszáriusok és katonaság által erőszakkal eszközöltetett, a Vármegye Háza fegyveres kézzel elfoglaltatott, a tisztikar őrizet alá vétetett, s a gyűlések eltiltása mellett, a protocolumok és jegyzőkönyvek megsemmisítettek, a Nemes Megyének Hiteles persellye erőszakkal elfoglaltatott". Mit kért a megye a királytól? a porták számának kiigazítását, az országgyűlés háromévenkénti összehívását, a Helytartó Tanács törvényes működését és a titkos rendőrségi ügynökök működésének beszüntetését, a törvényes keretek és formák szigorú betartását, a megyék közötti szabad levelezés engedélyezését.

14 A részletes ismertetésre váró követutasításokból a nyolcadik és kilencedik sem kevésbé lényeges problémákról szólt. Az előbbi a műveltség, a tudományok terjesztésének, a gyermekek taníttatásának rendszerét tette szóvá. A követek számára feladatul szabta, hogy érjék el középfokú iskola megnyitását a megyében, vagy annak engedélyezését, hogy „a megyebeli catolikus ifjúság a Losonci Református Gymnásiumban tanulhasson". Szorgalmazni kell a „Triviális Oskoláknak felállítását". Az utasításban megfogalmazták azt is, hogy „a magyar evangelicus tanulni vágyódó ifjaknak a külföldi szabad kimenetel" megengedtessék. Az utasítás élesen elítélte a cenzúrát. Leszögezte, hogy „semmiféle írások, hacsak az a felséges uralkodó fejedelmet, vagy a Hazát, a törvényesen bevett hitet és vallásokat, vagy jó erkölcsöket, s a magyar Consititutiot nem érdekelné kiadása, s a külföldi újságok szabad bejövetele is el ne tiltasson, minden író azonban nevét még is felfedezni köteleztessen."

15 Korszerűnek kell tartanunk a nemzeti lét fennmaradásához nélkülözhetetlen anyanyelv ápolásának ügyében kialakított megyei álláspontot is. Meghagyták a követeknek: „ami az anya nemzeti nyelvnek kiterjesztését és tökéletesítését előmozdíthatná el ne mulasszák". A magyar nyelv általánossá tétele mellett támogatták a „Magyar Nemzeti Tudós Társaságnak és Játszószínnek felállítását".

16 Az 1825-ös megyei követutasításban foglalt pontok azt mutatták, hogy a nemesi rendek az országos és a rendi körülmények megítélését is ala9