Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Kubinyi Ferenc közéleti tevékenysége

Ez utóbbi megbízás október 10-én történt. Legközelebb csak november 21-én bukkant fel a neve az országgyűlési jegyzőkönyvekben. így feltételezhető, hogy ez idő alatt valóban önkéntesként lett volna jelen a Jellasicsot üldöző magyar seregben. Hiszen a fontos határozatok vitáiban mindenképpen felszólalt volna. A feltevés ellen szól viszont az a tény, hogy a schwechati csatát és körülményeit bemutató forrásokban ilyen önkéntes alakulatról nem találtunk leírást. Ha nem is katonaként, de mint az országgyűlés küldötte, ott lehetett Schwechatnál.

50 A radikális állásponttól való távolodása — mint említettük — Debrecenben vált nyilvánvalóvá. Madarász József beszámol az országgyűlés február 24-i zárt üléséről, ahol az ellenség előnyomulásáról volt szó, s maga Debrecen is veszélybe került. A Béke-pártiak ekkor már a kiegyezést, békülési „hajlamaikat" kezdték hangoztatni, ezúttal azonban még idő előtt, s meghátráltak. „Midőn látták Kubinyi, Bezerédj és társaik, hogy a vész perceiben erőltetett béke politikájúkkal ma sem gázolhatnak át, iparkodtak a kedélyeket lecsendesíteni." Kubinyi ettől függetlenül élvezte a képviselők többségének bizalmát és március 1-én a kormány számadását ellenőrző küldöttség tagjává és elnökévé választották. (Ez is azt jelzi, hogy a pártok felett állt, mert az országgyűlés — amelynek többsége ekkor még nem volt Békepárti — nem választotta volna meg erre a tisztségre.) Ebben a minőségében számos kisebb ügyben szólalt fel, adott be jelentéseket. Ebben a tisztségében ő volt az elnöke az ominózus Zichy Ödön-féle értékek sorsát vizsgáló bizottságnak. így azonban segíthette a Béke-párt tevékenységét, hiszen a konkrét cél Madarász László eltávolítása, és így a szélsőbal meggyengítése volt, amit el is értek. Beszámolóját április 5-én terjesztette elő. A „gyémánt-per" felidézése és elemzése nem a mi feladatunk. Tény, hogy a jelentésben igyekeztek objektívek maradni, de Kubinyi azon beszédével, amelyet Madarász reflektálására mondott, egyértelműen az ellentábor malmára hajtotta a vizet: „Megvallom, nem örömest kívánom az ily kezelést feszegetni, miután megtörtént, s hogy kalamitás volt, hogy képviselő úr a rendőrségnek igazgatója volt. Személyre nem megyek, de azt tartom, hogy miután ily elmulasztások történtek, calamitásnak tartanám, ha folytatná hivatalát; nyíltan megmondom." S nem utolsósorban a „per" arra is ment — amint Andics Erzsébet írja —, hogy a vagyonelkobzások ellen tiltakozzanak a Béke-párt tagjai, gondolván arra, hogy az esetleges helyzetváltozásnál az ő vagyonuk is veszélybe kerülhet. Szerepe, tétovázó magatartása a Függetlenségi Nyilatkozat kimondása körül látszódott tisztán. Az 1849. április 13-i zárt ülésen terjesztette elő Kossuth a tervezetet. A Béke-pártot érzékeny meglepetésként érte, hogy Bezerédj István elsőként és a javaslat elfogadása mellett emelt szót. így az első szóló általi hatás elmaradt, sőt az egyik 'legtekintélyesebb tag lelkesültsége rontotta a párt korábban remélt sikerét. De azért megpróbálták a lehetetlent, s felszólaltak a tervezet ellen. „Kubinyi Ferencz, az öregségében is túlságig tüzes Kubinyi megállá szavát s ellene nyilatkozott az indítványnak — ellene csupán Kovács Lajos, Kazinczy Gábor stb." Horváth Mihály szerint a javaslat ellen szólók nem a nyi74