Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Kubinyi Ferenc közéleti tevékenysége

latkozat kimondásának jogosságát kifogásolták, hanem az időszerűségét, tartva attól, hogy a nemzetnek szüksége lenne még egy hídra, amin viszszavonulhat, ha másképp fordul a helyzet. A Béke-párt ezután más módszerrel próbálkozott. Április 20-án Kubinyi útján a miniszterek és a kormányzó elnök esküjére tettek javaslatot. Ennek értelmében a minisztereknek és Kossuthnak a képviselőház előtt kellett volna letenni az esküt. Kubinyi április 21-én terjesztette elő az esküminta szövegét. A javaslat egyértelmű volt, Kossuth kezét megkötni a most már egyre inkább Béke-pártivá váló országgyűlés segítségével. A tervezett esküszöveget azonban Kossuth kifogásolta, végül nem is fogadták el.

51 Kubinyinak ez idő alatt a megyei politikai életben semmilyen szerepe nem volt. Sőt, még haza sem igen juthatott, hiszen Debrecenből, Szegedről Losoncra utazni több napot, hetet vett volna igénybe, s arra a feszült helyzetben nemigen volt mód. Egyetlen megyei vonatkozása van ebben az időben — talán nem is tud róla —, hogy Repetzky Ferenc a megye kormánybiztosa Szemere Bertalannak írott levelében 1849. június 21-én felvetette nevét, mint számba vehető Nógrád megyei főispánét. Talán lehetett is volna belőle főispán, hiszen a megyei közvélemény nem volt elégedett Ráday Gedeonnal, de a történelmi események elsodorták ezt a lehetőséget. Utolsó országgyűlési szereplésére 1849. július 20-án és 25-én került sor a szegedi zárt üléseken, ahol már ő is Görgei kinevezését kérte Kossuthtól. Ezután már az üldöztetés évei következtek.

52 BÜNTETÉS, ELTILTÁS, REMÉNY Kubinyi 1872. augusztus 4-én Pauler Tivadar miniszterhez írt levelében még mindig fájdalommal írja le losonci gyűjteményének pusztulását. 1849 augusztusának elején a cári csapatok egy rajtuk esett gerillatámadást megtorlandó, az egész várost felgyújtották, megsemmisítették. Hatalmas értékek mentek tönkre, többek között a korábban említett híres Kubinyi-gyűjtemény is. Kubinyi szerint a pusztítást a jelenlevő császári biztos irányította, aki „valóságos autodafét tartott" a losonci házában. A képeket és a bútorokat összevagdaltatta, leöntötte szurokkal, puskaporral és úgy gyújtatta fel. A kertben a hársfák alatt levő ipolytarnóci „óriási kövületet" is összetörette. Kubinyi csaknem negyedszázaddal az események után is mély fájdalommal említette ezt az eseményt. De 1849-ben ennél nagyobb tét forgott kockán: az élete. Ismét hivatkozunk itt önéletleírására, amely eddig megbízhatónak bizonyult, s ebből lehet rekonstruálni az eseményeket. A bukás után meghúzódott a Tudományos Akadémia őslénytani Gyűjteményében. Pár hét múlva idézést kapott az Újépület 5-ös pavilonjába a „magyar Bastille"-ba. Többször hallgatta ki egy bíróság, amelynek tagjai: „egy derék hadbíró, egy művelt és humánus kapitány és egy durva, többnyire szundikáló elnök". 1850-ig volt vizsgálati fogság alatt. 1850. július 1-én jelent meg a Magyar Hírlapban az ítélete. Az indoklás a következő: „Kubinyi Ferenc 75