Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)
Tanulmányok - Soós Virág: Kubinyi Ferenc, a régész
kövületekrőli értekezése alkalmával a Humbolt óriási kövületének neveztetett. A kövült csigák közül jelesbek, melyek a nógrádi és honti dara-mészkő, és az árva-s zólyommegyei jura-képletekből kerültek. A kövületek sorában különösen kiemelendő a még eddig fel nem födözött; s Hontmegyében, magyarádi határban talált kövült gombatapló. Említésre méltók a tarnóczi falevélnyomatok is. Ős-csontok gyűjteménye. A Tiszából kiásott elephas primigenius álkapczája zápfogakkal; lábszára; belény- és rhinoceres-koponyák; szintén ilyen nevezetesek a honti, sámsonházi-rimóczi határokban talált elefánt zápfogak; a hermaneczi úgynevezett tufnai barlangból kiásott ursus speleus-koponyák és csontok. Mindezen érez-, ásvány-, kövület és ős-csontok gyűjteményei több ezerre menő példányokból állanak, tudományos rendbe szedve, név- és számjegyzékkel ellátva, s két tágas teremet eltöltő üvegszekrényekben felállítva. Innen küldetnek Kubinyi Ferencz által Zipser Endre tanárnak Beszterczére, több mint 20 év óta, min azon magyar- és erdélyhoni érczés ásvány-gyűjtemények, melyek Zipser tanár neve alatt az egész külföldi tudós világba szerteküldetve, annak kabinetjeit úgyszólván elárasztották. — Innen küldetnek szintén számos évek óta Kubinyi Ferencz által több ízben ritka érez- és ásvány-gyűjtemények, a hazai protestáns főtanodáknak, a magyar akadémiának, nemzeti múzeumnak és ipartanodának. Tengeri csigák gyűjteménye. Ez áll mintegy 600 darabból, melyek között igen szép kabineti példányok szemlélhetők. Legjelesbek a bengaliai csigák." 21 S a szűkszavú híradás: „Kubinyi Ferencz nagybecsű gyűjteménye — fájdalom — legnagyobb részt kizsákmányoltatok, vagy elpusztíttatott." 22 A gyűjtemény megmaradt része, s a később szerzett tárgyak a Nemzeti Múzeumba kerülnek. Az ország első múzeumának gyűjteménye — akkor még rendszeres ásatások hiányában — főképp a felhívások nyomán adományozott régiségekkel gazdagodik. 1850—1866. között gyakran ismétlődik Kubinyi Ferenc neve a múzeum gyarapodásáról, állapotáról írott jelentésekben. így többek között 1850-ben „134 darabból álló magyar, hetruriai, kő- és vaskori régiségeket, azoknak körülményes leírásával együtt" 23 , 1851-ben: „régiségeket és ősállati csontokat", ül. „Losonczi házának romjaiból kiásott régiségeket" 24 , 1856-ban: „ó-budai. . . általa lelt őslénytani tárgyakat" 25 , 1861-ben varsányi, lapujtői, s egyéb régiségeket 26 , 1862-ben Törökországból hozott török és görög érmeket, növényeket, csigákat 27 , 1865-ben ásványokat 28 , 1866-ban: régiségi és természeti tárgy ai"-t. 29 A tárgyaknak tehát különös, szomorú sorsuk volt: másodszor is ki kellett ásnia őket. Gyűjteményének pusztulása, ugyanakkor szemléletének, s a körülményeknek megváltozása is (hiszen a sok harcot kívánó új Nemzeti Múzeum már állt) indíthatta arra, hogy a leleteket most már ne magánál tartsa. Ez az időszak egybeesett öccsének, Ágostonnak nemzeti múzeumi igazgatóságával. 30 Űjra emlékeznünk kell a reformkor és a forradalom politikusára; a halálos ítélet és a vagyonelkobzás alól is felmentik ugyan, de a törés egyaránt észrevehető tevékenységének mindkét vonalán. Ш!
