Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Soós Virág: Kubinyi Ferenc, a régész

Ha annak idején, 1833-ban, hivatali elfoglaltsága miatt nem volt módja, hogy a régészetnek több időt szenteljen, s ezáltal nagyobb képzettséget nyerjen, 1850. után úgy tűnik, ez lehetővé vált. Politikai ambíciói nincsenek egyelőre, s nem is lehetnének. Tudományokkal foglalkozik tehát: újra visszatér a kisterenyei leletekre, újra emlékezik az ásatásra. Az 1859-ben megjelent „Magyarországban talált kő és bronzkori régiségek" с munkája

31 már nagyobb ismeretekkel rendelkező, tájékozottabb, a jövő feladatait is látó és körvonalazó kutatóra vall. A leletek rendszerezését a tudomány akkori színvonalának megfelelően végzi, az eszközök nyersanyaga alapján meghatározott koronként elkülönítve. Ez az első és alapvető rendszerező elv az őskorkutatásban G. J. Thomsen (1788—1865) dán régész nevéhez fűződik: a kőkor, bronzkor, vaskor megkülönböztetése.1

'

2 Az egyes korszakok ismertetésekor az eszközök nyersanyagán kívül Kubinyi már kitér más jellemzőkre is: a temetkezés módjára, a tárgyak formájára, díszítésére. Megállapítja pl., hogy a vaskorszakban „bronzból készült tárgyakat is használtak, mindazonáltal más alakban, ... de más czifraságokkal ellátva."

33 Az „egyes régiségeken előforduló vonások és czifrák" jelentőségének, mint a leletek kora meghatározásában fontos összetevőnek felismerése és elismerése szintén a régészettudomány egyik első és alapvető módszertani fogásának, a tipológiának ismeretét, felhasználását jelzi. Tájékozott és érzékeny az akkor felmerülő korhatározási problémákra; tudja, ül. talán csak sejti, hogy az egyes korszakok nem választhatók el mereven egymástól: „A korszakoknak ekkénti felállítása azonban nem tökéletes, igen bajos ievén a korszakok közti végvonalat bizton kijelölni."

34 Látja, hogy az Európa nyugati részén talált leletek alapján alkotott rendszert nem lehet változtatás nélkül rákényszeríteni a magyarországi leletekre: „. .. csak tájékozódásul szolgálhatnak, kivált hazánkban. A két első korszakhoz tartozó régiségek hazánkban eddigi tapasztalatok nyomán, más körülmények között fordulnak elő. Alkalmasint a nálunk talált régiségek meghatározására nézve más rend és kulcs lesz kijelelendő."

35 Egészen pontosan fogalmazza meg a feladatokat, az ismeretek bővítésének egyetlen lehetőségét; a meghatározás kulcsától „...még távol vagyunk adatok hiánya miatt ; ... Hogy e tekintetben czélt érhessünk, egyes lelhelyek, egyes régiségek nem elegendők, mentől több lelhelyek kikeresendők, a legnagyobb pontossággal felásandók, összeállítandók és leírandók. Vajha többen követnék igen tisztelt tagtársunk Érdy János úr példáját, őt illeti a dicsőség, mert ő volt az első, ki a hajdankori régiségeknek ásatását tudományosan kezdette meg, és számos ásatásokat be is fejezett."

36 A példaként említett Érdy János szentendrei ásatásán maga is részt vett. Ö elismeri Érdy elsőbbségét a tudományos céllal végzett ásatásokra vonatkozóan, míg mások neki adják ezt a dicsőséget.

37 Minthogy ebben az időszakban a régészeti tevékenység már hivatalos, ellenőrzöttebb formában folyik, nézzük meg, mi volt ez a hivatalos keret. 1847-ben vetődik föl először egy, a Tudományos Akadémián belül működő archaeológiai bizottság megalakításának gondolata, amelyet a közbejött események miatt, majd 1858-ban hívnak életre. Elnöke a Nemzeti Múzeum akkori igazgatója, Kubinyi Ágoston, tagjai között ta99