Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Soós Virág: Kubinyi Ferenc, a régész

A régészet természetszerűen fordult először a még álló, monumentális ókori emlékekhez. 1748-ban kezdődik Pompeji feltárása, de csak száz évvel később válnak, Giuseppe Fiorelli révén a tudományosság kritériumait kielégítővé az ásatási módszerek. 1793-ban nyílik meg a Louvreban az antik gyűjteményt bemutató Muséum Francais; s ha az épület majd sokat várat is magára, az 1802-es alapítvány és a nyomában fellendülő mozgalom joggal kelthetett és kelthet ma is nemzeti büszkeséget.

10 1798-ban, Napóleon egyiptomi expedíciójában már tudományos bizottság vesz részt, s ezzel újra szélesebbé válik a tanulmányozandó emlékek köre. Az 1840-es években kezdődik a piramisok és temetők kutatása, s ezzel egyre mélyebben hatolnak az időbe is. Ugyanekkor folyik Nini ve feltárása, 1852-ben kezdődik a dél-oroszországi szkíta kurgánok kutatása. 1856-ban a neander-völgyi ősemberlelettel, valamint az 1869— 1874. között felfedezett spanyolországi Altamira-barlanggal zárhatjuk a sort.

11 Az időrendbe állítás — nem zárva ki persze az előkerülés véletlenszerűségét — egyben jelzi az első lépéseit tevő tudomány állapotát: az időben visszafelé haladva vált hihetővé a múlt, s lehetővé megismerése, Pompejitől az ősemberig visszavezetve. „Vajon nem volt-e minden évezredekkel ezelőtt emberi kéz alkotta lelet csak korlátozott bizonyító értékű maradvány, mert közte és valamennyi többi között hiányzottak az összekötő tagok, vagy mert semmiféle jel nem árulta el származását?"

12 Lényegében ezekkel a nehézségekkel találta szemben magát Kubinyi Ferenc, amikor elhatározta a kisterenyei Hársashegy felkutatását, s az ott talált emlékanyag közreadását, meghatározását. Az 1832-ben végzett munkáját mind a mai napig hazánk első, tudatosan végzett őskori ásatásaként tartjuk számon. Az ismeretek hiányára, a tapogatózó kísérletekre talán nem fölösleges idézni Jankóvich Miklósnak 1928-ban, a Tudományos Gyűjteménybe írott gondolatait a kisterenyei leletekről (még az ásatások előtt kapott itteni leleteket Kubinyi Ferenctől, s ő volt az, akinek gyűjteménye sokak között Kubinyi szorgalmazására is, a megszavazott 120 000 forint fejében a Nemzeti Múzeumba került): „Ekképpen íme hát bizonyos, hogy Hazánkban olly bőséggel és még annyi századok múltán is folyvást található tiszta arany-fonál, és vessző koránt sem természeti, és növő (vegetabile) arany légyen a' mint némellyek gondolták. . . nem is mint az Aranka-fű a' len között felnő, ezen fonalak a' földből felnőnének, hanem valóban a' kapállás, vagy szántás által egymástól szaggattatván, és így eredeti voltokat, s forrná jókat elvesztvén valóban mesterség által készült formájúkból kuszált fonalakra elváltoznának; —"

13 Tehát még annak igazolását, bizonyítását is szükségesnek látja, hogy a talált leletek emberi munka, mesterség termékei. A kukorica, vagy a „földi-alma" kapálásakor felszínre került bronz- (akkoriban réznek nevezett) eszközök, fegyverek, edénytöredékek, égett emberi csontok, aranytárgyak korának meghatározására a következőkből indulhatott ki: „ezen hegy menedék helyül készített lakása volt egy ollyan Nemzetnek, vagyis inkább tsak nemzetségnek és hadnak..., a' kiről ugyan sem Herodot, sem más Görög, és Deák történet írók annál inkább a későbbiek 95