Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Kubinyi Ferenc közéleti tevékenysége

vőbelátóan beszél. „Ha az illy vesztegetési és vérengzési botrányokra nézve nem leszünk szigorúak, akkor a vesztegetések hajdani korszaka vissza fog idéztetni. .. Ha az illy vesztegetések ellen a Tisztelt Ház ki nem kel, akkor azon szomorú helyzetre jövünk, hogy idővel e házban nem a nép, hanem csak a gazdagok és a kormány emberei lesznek kép­viselve." A döntő kérdésben, a felirati vita során szinte minden ponthoz hoz­zászólt és minden esetben a radikálisabb véleményt kívánta felvenni. (Azaz egyértelműen Határozati párti volt.) A címzésben nem javasolta Ferenc Józsefet királynak nevezni, nem volt hajlandó elfogadni, hogy az alkotmányt megszüntették, helyette azt kell írni: „Ősi alkotmányunk erőszakosan felfüggesztetett és helyébe a korlátlan hatalom idegen rend­szere nehezedett ránk." Elveit részletesen beszédében fejtette ki, amely egyike volt az országgyűlés legerősebb, legkeményebb felszólalásainak. Ebben megemlékezett a szabadságharc hősi halottjairól, az emigrá­cióban élőkről, külön köszöntötte azokat az országokat, amelyek segítet­tek a bujdosó hazafiaknak. Kifejti, hogy rendkívüli állapot van az or­szágban. Ennek oka a Habsburg-dinasztia, amely meg akarja szüntetni Magyarország függetlenségét. Az alapvető baj abban van, hogy Ferdi­nándot Ferenc József törvénytelenül lemondatta. Törekedni kell az al­kotmány visszaállítására és azt „az 1847—48-diki törvényekben kimon­dott democratia elvek alapján tovább fejlesszük". Feltételeket szab Fe­renc József elismeréséhez. „Addig míg szavát be nem váltandja, míg alkotmányunkat az 1848-diki törvényekkel együtt vissza nem állítja; ad­dig diplomatiai összeköttetésbe nem tehetjük vele magunkat. Lépjen le az absolutizmus teréről, alkalmazza magát a szentesített törvényeink­hez, állítsa vissza felelős minisztériumunkat, ismerje el Magyarország függetlenségét, hívja vissza a magyar katonaságot, adja át a várakat: ha ezt teljesítette, akkor álland a nemzettel egy téren, a törvényesség te­rén ..." A végső konklúzió egyértelmű, „a felírást nem tartom lehetsé­gesnek". S nem is szavaz rá. A megyei követek közül egyedül Frideczky La­jos mondott igent, a többiek mind a Határozati pártiakkal tartottak. Kö­zülük beszédet mondott még Fráter Pál és Madách Imre. Előbbié kevés­bé érdekes, de Madáchét nagy tetszéssel fogadták. Madách is szigorúan elutasította a feliratot, az egyezkedés legkisebb látszatát is, „mert egyez­kedni annyit tesz, mint követeléséből is engedni akarni, a mi követelé­seink pedig éppúgy nem lehetnek engedés tárgyai, mint az lenni, vagy nem lenni, mint az élet és halál." Nem rajtuk múlott, hogy az országgyűlés végül is eredménytelenül oszlatott fel. Valószínűleg Kubinyiban is azok a gondolatok fogalmazód­tak meg, amelyeket Madách választóinak mondott el az országgyűlés be­zárása után: „Nem hoztunk haza szívünk óhajtása szerint üdvös törvé­nyeket, önök tudják, kit nyom ezért a felelősség. De mint a spártai har­cos, kinek anyja átadván pajzsát, s szavakkal bocsátja el: Ezzel, vagy ezen — visszahoztuk mi is sértetlenül a pajzsot, melyet ősi alkotmá­nyunk s az 1848-iki törvények szent sorai írva valának, s nem adtunk fel azokból egy betűt sem, hiú csábígéretekért cserébe." 56 78

Next

/
Thumbnails
Contents