Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Horváth István: Politikai nézetek és viták a reformkori Nógrád megyében, az 1830-as évek elején

A császári intézkedések elleni nemesi védekezés természetes osztályreflex következménye volt: védték saját osztályos jogaikat, az adómentességet; védekeztek a központi igényből eredő újabb gazdasági terhek, a politikai megszorítások ellen. Mindezek előzményeként a nemzeti törekvések az 1790-es országgyűlés után periodikusan és egyre intenzívebben felerősödtek: a nemzeti nyelv használatának igénye nagy méretet öltött, és ez összefogta a politikailag számításba vehető erőket. így fokozatosan kialakult az új minőség felé orientált politikai cselekvés fő vonala, amelynek központi gondolata: a független nemzeti állam létrehozása volt. Ezekkel a gondolatokkal és megoldásra váró körülményekkel bőségesen találkoztunk a kor Nógrád megyéjében is. Az 1820-as években igen sok és méreteiben különböző, jelentőségében azonban nem elhanyagolható feszültség alakult ki. A konfliktus fő szála kapcsolódott a fentebb jelzett udvari politika megvalósulásához. 1823-ban a megye vezető politikai körei szembehelyezkedtek a királyi leirattal, amely újabb adót, újoncokat követelt. A vármegye azok közé a vármegyék közé tartozott, ahol csak katonai erőszak alkalmazásával tudta báró Weckheim József királyi biztos érvényre juttatni a királyi döntést.

1 A vármegyét ért sérelem és az arra adott válasz hosszabb ideig meghatározta a központi irányítás és a vármegye kapcsolatát, amelyre ez a konfliktus rányomta bélyegét. A vármegyei — vagy általánosabban fogalmazva — a feudális viszonyok tarthatatlanságára utalt az a feszültség is, amely 1825 tavaszán a megyebeli Zelene község jobbágyai és a Tihanyi birtokot irányító ispán között kialakult. Az úrbéri szolgáltatások rendezetlensége, a robotoltatás végnélkülisége — azaz a mindennapi élet soksok gyötrelme — volt a konfliktus oka, amely hetekre izgalomban tartotta a megye irányítóit. Az eseményt csak katonai erővel, a szervezést irányítók börtönbe csukásával tudták lokalizálni. 2 A megmozdulás „mögöttes" tartományában az a jobbágyok körében élő illúzió is jelen volt, amelynek táplálója a népet szerető „jó király" iránti vonzalom volt. Ez is magyarázata lehetett annak, hogy az eseményt mélyen elhallgatta a vármegyei politika. Mindamellett az is tény: e figyelmeztetés nem volt olyan nagyhatású, hogy a politika szintjén megtörténjék elemzése, és már ekkor megjelenjen a feudális helyzet tarthatatlanságát felszámoló tudatos cselekvés. A megye politikai életében számottevő irányító, meghatározó réteg szűklátókörűén, elemzés nélkül lépett túl az eseményeken, az általa fontosabbnak vélt feladatokra koncentrált és a problémát, mint esetleg később megoldandót hátrahagyták. A konfliktusok sorából nem rekeszthető ki az sem, hogy a vezető köznemesi csoport belső elrendeződése miatt egyre nyilvánvalóbbá váló érdekellentétek érzékelhetők Nógrádban is. 1819 óta Gyürky Pál kezében összpontosult a vármegyei hatalom hiszen, a mindennemű reform ellen fellépő Brunszwick József főispán igen ritkán jelent meg és avatkozott be a megyei politikai életbe. (E korszakban még két királyi biztos is tevékenykedett itt.) Az első alispáni tisztet betöltő Gyürky mindenekelőtt a saját személye politikai előmenetelével foglalkozott. Az ezt gátló eseményeket — amelyre a zelenei megmozdulás is példa volt — kíméletlenül letörte. Az ő nevéhez fűződött a megyében a mértéktelenné váló korteskedés, „ezen gyönyörűséges művelmény" meghonosítása, amelynek segítségével megválasztották alispánnak. Ezt a tisztséget tíz éven át 6