Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Horváth István: Politikai nézetek és viták a reformkori Nógrád megyében, az 1830-as évek elején

megtartotta.

3 Politikai magatartására az 1820-as évek kezdetétől — a későbbiekben még inkább — a kormányt támogató, konzervativizmusa volt a jellemző/

1 A különböző véleményű, poütikai felfogású — kevés számú — arisztokrata és jelentős erőt képviselő középnemesi csoport számára személye a hasonló felfogást vallóknak jelentett biztatást, a rendi keretek tartós fenntartását: a biztonságot. E táborban találtuk meg Jankóvich Antalt, a salgótarjáni nábobot, aki különösképpen arról volt nevezetes, hogy ország-világra szóló lakomán nyerte meg választóit az 1832-es vármegyei tisztújításon és „harmincezer forintjába került" e győzelem.

5 Báró Ambrózy Lajos, nemzetközi (elsősorban a német birodalom) fejlődéséről tájékozódott, és ennek birtokában tartott ki haláláig a konzervatív politikai álláspontja mellett.'

5 Ha lassan is, ha bizonytalanul is, megkezdődött az ellentábor szerveződése. Már az időszak hajnalán is jelen volt a szabadelvűbb felfogású politikai irányzat. Kezdetben is jelentős politikai sikert értek el a követválasztások során. Soraikból kiemelt helyen kell említenünk a másodalispán Gyurcsányi Gábort, aki az 1825-ös országgyűlésen megyei követ volt. A megyei közéletben jelentős politikai tevékenységet folytatott Prónay János — a megye másik országgyűlési képviselője.

7 A túlnyomórészt fiatal, magas szintű tanulmányokat folytató középnemesi rétegből jött létre 1817-ben a „Kolompéria" elnevezésű társaság, amely vallási megkülönböztetés nélkül vette fel sorába az előrehaladás mellett szót emelő ifjakat. A csoportból Sréter János, Kubinyi Ferenc, a Kacskovics testvérek, Huszár József a megyei viszonyokat alapjaiban módosító politika megvalósítói voltak az 1828-tól megindult rendszeres munkálatok után, a 30-as évek kezdetén.

8 A különböző csoportok eltérő politikai nézeteket vallottak. Kezdetben azonban különösképpen az ún. sérelmi politika megvalósítása érdekében együttműködtek. Politikai útjaik, így cselekvéseik a későbbiekben váltak határozottabban szét. A MEGYE ÁLLÁSFOGLALÁSA AZ 1825-ÖS ORSZÁGGYŰLÉSEN Amint országosan tapasztalható volt — így Nógrádban is — a rendek és a központi irányítás konfliktusát némileg enyhítette, hogy a közrebocsátott királyi leirat 1825. szeptember 11-re összehívta az országgyűlést. A megyebeli rendek nagy előkészületeket tettek, hogy az országgyűlésen megfelelő módon hangot adjanak a királyi hatalom, a kancellária, a helytartótanács működésével kapcsolatos véleményüknek. Az országgyűlési követválasztó megyegyűlés során a két megválasztott megyei képviselő Gyurcsányi Gábor másodalispán és Prónay János táblabíró lett. Egy pillanatra érdemes megállnunk a két névnél, hiszen — amint fentebb szóltunk róla — mind a ketten azok közé a politikusok közé tartoztak, akik rokonszenveztek a szabadelvű gondolatokkal. Hogyan lehetséges, hogy konzervatív — korruptként megismert — első alispán mellett erre a még csak potenciálisan kedvező helyzetre sor kerülhetett? 7