Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Kubinyi Ferenc közéleti tevékenysége

Az elvégzendő munkára több javaslat is volt: kenderfeldolgozás, fehérnemű-készítés, pokrócgyártás — míg végül a szűrposztókészítés mellett maradtak, mert ehhez kevés technikai eszköz kell, könnyű azok kezelését megtanulni, továbbá nagy a kereslet a termékek iránt is. Még a javaslat megbeszélésével egyidőben, Tihanyi Dániel 3000 forintot ajánlott fel kölcsön formájában a beindításhoz. Utána rögtön Kubinyi Ferenc három évig évi 200 forintot, Sréter Mihály ugyancsak három évig 100 forintot, Szmrecsányi Dénes 20 forintot, Szigyártó Mihály táblabíró 25 forintot ajánlott fel. Remélték még, hogy számosan lesznek, akik támogatják az intézetet ,,a ki a hazánkhoz hű indulattal ragaszkodik, részvétele által a fellelt czélt kívánja segíteni, s hol a haza szeretet ád ösztönt egy hasznos cselekedetre, magyarok hazafiainak szabad akaratú adakozásában elegendő módokat fog találni, hogy az emberiség közjavát a nemzeti dicsőséget... előmozdíthatja". Ez már a liberális megyei nemesek hangja, nem véletlen, hogy a fogalmazás Sréter Jánostól, a második jegyzőtől származik, a megye legmesszebbre tekintő nemeseinek egyikétől. A január 21-i ülésen elfogadták az előterjesztést és az „elölülői hivatalt" megbízták az intézet megszervezésével. Ugyanakkor kinevezték Kubinyi Ferencet az intézet „perceptorának", azaz számadójának, pénztárosának. Az intézet működését egy állandó bizottság ellenőrzi, amely időről időre jelentést tesz arról. Ennek elnöke az első alispán. Külön leszögezik, hogy az ebben a munkában résztvevők nem kapnak fizetést, hanem hazafias kötelességüknek tekintik azt, s hozzáteszik, hogy ezzel az akciójával a megye, „az emberiség közjavát, a nemzeti dicsőséget s önnön díszét előmozdíthatja." Figyelemreméltó a tartalom és a sorrend! (A hazafiúi felbuzdulás egy bizonyos Homonnay Imrét arra indított, hogy hexameterekbe szedve megénekelje a Rabdolgoztató Intézet létrejöttét.) Ezután minden évben rendszeresen találkozunk Kubinyi nevével. Mint számadó, évenként terjesztette be az intézeti jelentéseket, amelyeket mindig kifogástalannak találtak. 1836-ban részletes jelentést is adott az intézet állapotáról, amelyből kiderül, hogy a megye második textilmanufaktúrája (még ha kezdetleges is, de az volt) nyereségesen dolgozott. 1830—34 között 11 103 Ft megajánlást kapott, a jelenlegi vagyona 17 308 Ft, tehát a tiszta haszon 6205 Ft. S ezen felül már visszafizette a Tihanyi-féle 3000 forint kölcsönt is és ráadásul az első években még veszteségek is adódtak a munka ismeretlenségéből következően. Az sem mellékes, hogy ugyanebben az évben már tanítót is rendelnek ki az intézetbe, „hogy ne tsak testi, de lelki erejük is hasznos mívelést vehessenek". Apró jel, de mutatja a liberális gondolatok terjedését. 1837-ben felkérték Kubinyit, „kinek munkás igyekezete ezen intézet létesítését nagyrészben eszközlötte", hogy vállalja el az intézet igazgatását is pénztárosi teendői mellett. Kubinyi elfogadta a felkérést, mert abban „polgári kötelességének teljesítését esméri". Ez a felkérés azonban már politikai gesztus volt, kiállás is a megye részéről a perbe fogott Kubinyi mellett, mint azt később látni fogjuk. 1840. január 17-én „hatalmas foglalatosságainál fogva" a pénztárnokságról leköszönt, amit ilyen szavakkal fogadnak el: „Kubinyi Ferencz t. bíró és rabdolgoztató intézeti igazgató úrnak ezen hasznos intézetnek mind létrehozatala, mind azóta felvirágoztatása körül szerzett 48