Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Kubinyi Ferenc közéleti tevékenysége

bokros érdemei hálás köz megismerésre találván, pénztárnoki hivataláról való lemondása nem örömest ugyan, de ismételt kívánságára elfogadtatott . . ,"

16 Csaknem pontosan egy év múlva, 1841, január 20-án az elnöki tisztségről is lemondott, arra hivatkozva, hogy „a megye gyámsági hivatalt ruházván reá, melynek hogy megfelelhessen az intézet igazgatását nem folytathatván". Az ekkor beadott végső tudósításából kiderül, hogy az intézet vagyona 26 423 vft. volt, s így megvan a remény arra, hogy „egykét év múlva 70 rabnak költségeit, pontos ellenőrség, felügyelés és tiszta sáfárkodás mellett egyedül az intézet viselheti". (Sréter János leírásából tudjuk, hogy ekkor már 60 fonó-, 10 kártoló- és 3 szövőszéken 60—70 rab dolgozott, akik naponta két-három font gyapjút dolgoztak fel.) Éppen ezért furcsa, hogy 1842-től megszaporodnak az új igazgató jelentései, melyek a „kereskedelmi pangás" miatt az intézet helyzetének megromlását jelentik, sőt megszüntetését és „bőrkészítő" üzemmé való átalakítását szorgalmazzák. (Ez utóbbi javaslat véleményezésére bizottságot, küldtek ki, melynek tagja Kubinyi is.) Ezután, forrásaink alig-alig említik a rabdolgoztatót, de megléte kétségtelen. Az 1846-ban erre utazó Vahot Imre ezt írja: „A megyeházhoz a rabok számára czélszerű dolgozóház is van csatolva, melly leginkább a derék emberszerető Kubinyi Ferencnek köszönheti lételét s jókarbani állását." Az intézet 1848-ban még fennállott és valószínű, hogy a viharos idők vetettek véget működésének. A kortársi vélekedések, a jegyzőkönyvi bejegyzések kétségtelenné teszik, hogy Kubinyi tevékenysége ebben a manufaktúrában meghatározó erejű volt.

17 A másik intézet történetét bemutatandó, vissza kell térnünk ismét főszolgabírói éveihez, egészen pontosan 1831-hez. Ekkor kezdte meg működését a Nógrádi Nemzeti Intézet. Ennek előzményei is korábbról datálódnak. 1826-ban vetődött fel az a gondolat, hogy miként lehetne a megyeben a magyar nyelv terjesztését elősegíteni. Az akció csak 1831ben jutott oda, hogy megalakulhatott az intézet. Közvetlen előzményeként egy nagyobb bizottságot állítottak össze, amelynek feladata volt a leendő intézet feladatainak kidolgozása. Ebben a bizottságban ott találjuk Prónay Jánost, Sréter Lászlót, Sréter Jánost, Kubinyi Ágostont és Kubinyi Ferencet is. Ez a bizottság rendkívül gyorsan, április 28-án hozta meg a határozatát, amelyben a Nemzeti Intézet céljáról, feladatáról szólnak. Abból indultak ki, hogy bárki, aki a megyében hivatalt akart vállalni, az feltétlenül tudjon és beszéljen magyarul. Ennek egyetlen fő alapja van: az iskolai oktatás. Az iskolákban pedig szükség van megfelelő kézikönyvekre, azaz magyar nyelvű tankönyvekre. Az eredményesen dolgozó tanítókat rendszeresen jutalmazni kell, ezzel is serkentve a többieket a cél elérésére. Külön hangsúlyozzák a nőnevelés fontosságát. Öszszességében így summázzák az intézet céljait: „...A köz nép a magyar nyelv eszközén leendő tanítás által egyszer smind erkölcsiségre neveltessék s midőn a nemzedékek magyarosítatnának, egyszer smind a hazát jó, hazaszerető polgárokkal áldják meg". Mindezen célok elérésére állandó tőkére van szükség és bizonyos szervezeti formákra. Előbbit megaján49