Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Kubinyi Ferenc közéleti tevékenysége

vizsgája. Feltehető, hogy politikai háttere volt, erre a további kutatások adnak választ. Tény, hogy soha nem folytatott ügyvédi gyakorlatot. Teljes szívvel, lendülettel vetette magát az alkotmányos mozgalmakba.

4 A KÖZÉLETI TEVÉKENYSÉG „PRÖBAÉVEI" Kubinyi Ferenc tevékenységét Pest megyében kezdte. Nem tudjuk mi okból, valószínűleg a jogi gyakorlatok során kötődött ide. Jelenléte azonban nem volt hosszú a megyében. Erről ő maga is ír önéletrajzában, de nyomai megtalálhatók a megyei közgyűlések anyagában is. Érdemes összevetnünk a két forrást, mert egyértelműen bizonyítják Kubinyi önéletrajzának hitelességét. Mint írja tiszteletbeli aljegyzővé nevezték ki, majd harmadik és végül, választás útján második aljegyző lett. A jegyzőkönyv szerint 1818. március 31-én a tisztújításkor nevezték ki őt Pest megye „honoratius vice nótáriusának". Másfél év múlva, 1819. november 9-én a lemondott Péchy Ferenc harmadik aljegyző helyét ő kapja meg az alábbi indoklással: „mind a notarialis tisztségben eddig szorgalmatosan foglalatoskodott, mind pedig mivel ezen vármegyében birtoka vagyon. ..". Később második aljegyző lesz, ennek pontos idejét nem ismerjük, de tény, hogy 1823. augusztus 28-án a közgyűlésen az alábbiakat jegyzik fel: „Második vice nótárius Kubinyi Ferencz úr hivatalát letévén resignatioját írásban is előadta, melyet Fő Ispán Helytartó úr Ö méltósága elfogadásra által vett."

5 Nem mindennapiak a lemondás körülményei. Először is ismerni kell hozzá Kubinyi természetének alapvető jellegzetességét,, amelyet Kákay Aranyos 1861-ben majd így ír le: „Neki nem lehet szemére vetni, hogy hideg és higgadt. Az őszbevegyülő törökfejű kis ember szakadatlanul pitteg-pattog, csitteg-csattog, önt és dönt, ront és bont, föl és le. Ö nem gondolkozik; soha nem haboz, csak habzik." Ez a tulajdonság természetesen nem bűn, csak kellemetlen. Ingerlékenységének, heves természetének fájdalmas következményeit ő maga is többször fogja tapasztalni, rendszerint a saját bőrén. S talán ezzel magyarázható az is, hogy nem tudott vezető politikussá kiformálódni, hiányzott belőle az államférfiak nyugodt hűvössége, a kritikus pillanatokban is megőrzött szenvtelensége. Kétszer is összeütközésbe került a megyei főispánnal. Az első esetben a megye azt tárgyalta, hogy Ferenc király visszacsatolta Fiumét és ezért feliratban köszönetet kellene mondani neki. Kubinyi felszólalt, mondván, hogy ezért nem jár külön köszönet, mert csak a kötelességét teljesítette, hiszen feladata a hazai „sarkalatos törvények" megtartása. Ö azt kéri, hívja össze őfelsége végre az országgyűlést az újoncozás és a hadiadók miatti sérelmek orvoslására. A főispán végig sem hagyta mondani, a szavába vágva utasította rendre: „Az úr hallgasson! és akkor szóljon mint jegyző és mint a státus orgánuma, mikor az úrra kerül a referáda". Kubinyi visszareplikázott: ő úgy szól most, mint „a Szent koronának egyik, bár csekély tagja, mint a kinek szólani teljes szabadságában áll" s később még kifejti részletesen nézeteit. Erre is hamarosan sor került. A királyi biztosokkal való adószedés, újoncállítás ügyének tárgyalása folytán Kubinyi újra felszólalt, sürgette a „corres39