Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Kubinyi Ferenc közéleti tevékenysége

pondentiák megújítását" (a megyék egymás közötti levelezése), az országgyűlés megtartását és a királyi biztosokat Caraffához hasonlította. A főispán erre „hévvel" kiáltotta: „Az úr hallgasson, ami Ö felségétől jő, az mind kegyelem." Kubinyi nem hagyta magát, így válaszolt: Neki jussa van arra, hogy szóljon, mert ő nemes ember és Pest megyei birtokos, míg a főispán még csak nem is birtokos a megyében. A vitát azért is érdemes idéznünk, mert ez részéről már több, mint rendi megnyilvánulás; mint szuverén személyiség mond véleményt. Az utólag már meglehetősen anekdotikus hangvételű vita, amelyet Kubinyi emlékezete, ha nem is szó szerint, de elég pontosan megőrzött, a már említett lemondással végződött. Sőt József nádor a megyéhez intézett leiratban utasította a nemeseket, hogy Kubinyit intsék meg magatartásáért. Ezt írja: „...Azon tselekedete, hogy a státusoknak, mely szerént ő Felségének kívánságát a Törvényekkel kívánták öszve egyeztetni feszegette és ezen igyekezetétül volna az adminisztrátor által megintett ... és ezen tekintetbül a köz hivatalokra való tehetetlenségének fogyatkozását mutatván végette különös büntetést érdemelne, ha jeles őseinek érdemei nem vennének tekintetbe. Azt rendelvén Eö Császári és Királyi feő Herczegsége, hogy a státusok és rendek eránt való tartozó tekintetre és fiatal tüzességének le tsillapulására attyai képpen intessen meg."

6 Nem túl lelkesítő indulás a közszolgálati pályán! Ám Kubinyit még az sem törte le, hogy a közgyűlésen jelenlevők, akik nemrégen még elismerően szorongatták a kezét, most mélyen hallgattak, elfogadták a leiratot s neki az intést írásban kiadták. Azonnal indult szülőföldjére, Nógrád megyébe, ahol ekkor ugyancsak „viharfelhők gyülekeztek az alkotmányos élet fellege alatt". A megyei rendek itt is elvetették az újoncozásról és az adózásról szóló királyi leiratban foglaltakat. Erre Malonyay János királyi biztost rendelték ki rendcsinálónak. Ö azonban nem tudott megbirkózni feladatával s lemondott. Helyére Wenckheim József bárót nevezték ki, aki 1823. augusztus 28-ra tűzte ki a megyei közgyűlés napját. A rendek azonban már 25-én megtartották azt, s a három nap múlva érkező királyi biztos meglepve vette át a megyei nemesek tiltakozó feliratát kinevezése ellen. Ennek ellenére meg kívánta tartani az ülést, de a „rebellis" hangulat akkor sem csökkent, és a nemesek most már más megyékkel is közölni kívánták a rajtuk esett sérelmet. Wenckheim megerősített karhatalommal vette körül a megyeházát, hogy így kényszerítse megadásra a rendeket. Azok látszólag hazaindultak, de kis kitérővel szeptember 1-én Szügyben jöttek össze, kifejezni tiltakozásukat az önkény ellen. Ezen a gyűlésen vett részt Kubinyi is. Szerinte a gyűlést Prónay Ferenc alszolgabíró vezette, mivel a többi vezető tisztviselőt letartóztatták. (Más források úgy tudják, hogy Gyurcsányi Gábor másodalispán elnökölt a szügyi gyűlésen, de Horváth Mihály Kubinyit igazolja, mert ő is Prónayt tudja az elnöknek, de ő tévesen Jánosnak írja a nevét.) Itt Kubinyi elmondta azt a beszédét, amelyet Pesten megtiltottak neki és ezt a nógrádiak nagy figyelemmel hallgatták végig, ami elégtételt jelentett számára. A gyűlés határozatát bizottság vitte el Vácra, ahol a káptalannál azt letétbe helyezték. Ennek a küldöttségnek tagja volt Kubinyi is. A királyi megtorlás nem maradt el. A káptalanhoz letett iratot a kor40