Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Kubinyi Ferenc közéleti tevékenysége

is ekkor lett tanítványa egészen 1812-ig. Lelkes megszállottságának köszönhető, hogy a besztercebányai diákok fokozott érdeklődéssel fordultak a természettudományok felé. „Növendékeivel számos kirándulásokat tett, s őket nemcsak a gyűjtésre buzdította, de a példányok czélirányos idomítására (meghatározására) is tanította." •— írja róla Kubinyi. így aztán először ő, majd pedig az oda kerülő testvére, Ágoston is Zipser hű tanítványa lesz. Zipser hatását bizonyítja az is, hogy a magyarországi madártani kutatás megalapítója, az ugyancsak nógrádi származású Petényi Salamon is az ő hatására kezdi el madártojás-gyűjteményét összeállítani, eljegyezve ezzel végleg magát az ornitológiával. Madártojást Ágoston is gyűjtött, ennek leírása is megtalálható Mocsáry monográfiájában. Sőt olvashatunk kőzet- és pénzgyűjteményéről is. Ferenc gyűjtőszenvedélye csak később bontakozott ki, de azután tartósabb lesz, mint testvéréé. Eleven, pezsgő szellemű életet teremtett Zipser András tanítványai körében. A két Kubinyival kötött barátsága később sem szakadt meg, 1812-ben például a 13 éves Ágostonnal beutazták Gömört, Szepes, Torna megyét, majd 1816-ban már hármasban, Ferenccel együtt Nógrád— Hont—Zólyom—Liptó—Árva—Turóc megyékbe utaztak, eljutnak Gácsországba, felkeresték a wieliczkai sóaknát és Krakkót is megtekintették. Azt sem írhatjuk a véletlen számlájára, hogy Zipser 1817-ben megjelent kőzettani munkájában nagyon sok a nógrádi vonatkozású anyag, hiszen a két ifjú tudósjelölt sok adatot gyűjtött számára. A termékeny kapcsolat aztán még tovább, évtizedekig élt a tanító és két tanítványa között. Kubinyi tanulmányait 1812-ben Debrecenben folytatta a kollégiumban. Leírása szerint itt mértant, természettant, közjogot, statisztikát, filozófiát s honi magánjogot tanult 1812—1815 között. Ez az utóbbi év azért jelentős számára, mert eddig szerzett tudományos ismeretei mellett bepillanthatott a politikai életbe. Ekkor ugyanis apja — testvérével együtt — Bécsbe vitte őt, ahol szemtől szembe láthatta az európai politikát irányító államférfiakat, a nyüzsgő világvárosi életet hat héten át. Debreceni tanulmányai után a joggyakornokság következett, amelyet ő Pest megyében, az akkori alispán, Szentkirályi László mellett végzett. Munkája, ha nem is volt túl látványos, de annál inkább hasznos. Feladata volt a „Ferenc király őfelsége idejében tartott országgyűlésekre a megyei törvényhatóság által kiadott követi utasításokat és egyéb országgyűlési irományokat összeállítani és lajstromozni, kötetbe foglalni..." A patvarista praxis után a juratéria következett, amelyen szintén — ahogyan ő mondja — „szerencsésen átestem". A prókátori cenzúrát, azaz ügyvédi vizsgát, amely tanulmányai végeztét jelentette volna, nem tehette le, megfogalmazása szerint: „legmagasabb helyről érkezett rendelet következtében". Ez az eset egyelőre még homályos előttünk. Kétségtelen, hogy induló politikai pályáján — amelyről a következőkben lesz szó — máris ott találjuk őt a változásokat követelők sorában. De időben ez még távolabb van s így nem tudni, miért maradt el ügyvédi m