Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Múzeológia - Szvircsek Ferenc: Az etesi bányavidék

1 öl = 1,89 m). A hat munkás havonta mintegy ezer mázsa szenet termelt (1 bécsi mázsa 56 kg), amit részben Losoncra vittek, részben az akna közelében felállított téglaégetőben használták fel. Több helyen is fúrtak szén után, s ennek során 9—10 ölre, mintegy 1—2 láb vastag széntelepet találtak. Bedabánya Karancsalja déli részén az etesi út mellett feküdt, A baglyasaljai— pálfalvai bérc legészakabbra fekvő bányája volt. A 100 méter hosszú tárót még 1879-ben (valószínűleg az 1872-ben megszerzett szénjogok alapján, amit Minnich Albert, Jaulusz Ferenc és Diamant Sári szécsényi lakosok vettek meg) hajtották ki, napi termelése kb. 8—10 vagon volt. (1 vagon = 10 t.). Még 1921-ben is termeltek belőle, ekkor szenét a környező falvakban lakó munkások járandósági szénként kapták meg. Gőzüzemű berendezései is voltak, így a kazánok vízellátását egy 4 LE motor végezte, amely a patak vizét emelte fel. Az Etesi Kőszénbánya Rt. Etes községben gróf Forgách Antal és a telkesgazdák birtoka alatt levő barnaszén kutatási és kitermelési jogát 1885-ben Pulszky Ágoston és Hoffmann Jakab vették meg, s ezzel megalakították az Etesi Kőszénbánya Rt-t. A megalapítás évében a Besztercebányai Bányakapitányságtól 2 bányatelek és 2 határköz adományozását kérték. 1886-ban a vállalat részére végül is 1 bányatelket és 2 határközt adományoztak, öszszesen: 424 984,72 m

2-en. Ebben az időben 2 új helyen kezdődött bányaművelés a megyében, ebből az egyik Etes volt, a másik Herencsény. Az etesi bányatársulat a karancsaljai Kotrocópusztán 1886-ban további kutatásokat kezdett, és 134 m mélységben 0,6 m vastag széntelepre bukkant. Etes község 1887. november 16-i ülésén kelt jegyzőkönyv szerint a község, mint erkölcsi testület a tulajdonát képező fél úrbéri telek alatt található szén tulajdonjogát 360 ezer forintért eladta a részvénytársaságnak. A Déry-féle Bányakalauz 1888-ból elég részletes jelentést ad a társulatról. Ekkor 4 kettős bányamérték és két határköz volt tulajdonukban. A bányának 3,2 km hosszú szállítópályája, 7,5 km hosszú mozdonyüzemű vasútja, 2 db 60 LE-s gőzgépe volt. Évi termelése: 500 000 q barnaszén. A részvénytársaság székhelye Budapest volt, igazgatója: Lőrinczi Hoffmann Jakab. Hivatalnokok: Braunn Dezső, Detre Béni, Hampel Victor voltak. Etesen csak a bányagondnokság volt, ennek vezetője: lovag Borzemszky Vitold, pénztárosa: Steiner Soma, számvevője: Zsorna Rezső, orvosa: dr. Lővinger Rezső volt. Munkásainak száma: 100 férfi és 30 gyerek. Ezenkívül volt a társulatnak társládája, munkáslakásai, élelmezési tára, iskolája. A társaság bányászata azonban veszteséges volt. Okait még fel kell deríteni, de nagy a valószínűsége annak, hogy ezt a technikai hiányosságai okozták. Budapesten, Pulszky Ágost elnök vezetésével, éppen ezért 1888. márc. 25-én közgyűlést tartottak. Itt jelentették be, hogy az Rt-nek 68 762 Ft vesztesége van, s így kénytelen „liquidálni" szén3~8