Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Belitzky János: Losonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi uradalmainak 1596. évi összeírása

1386. április 30-án kelt engedélye alapján. V. ö. KARÁCSONYI i. m. (lásd a 9. jegyzetben) III/'l. 107. 1. és MOCSÁRY Antal: Nemes Nógrád vármegyének históriai, geographiai és tatisztikai esmértetése, Pest, 1826. (a továbbiakban MOCSÁRY i. m.) I. 104. 1., továbbá 1386-ra LOSONCZI—BÁNFFY okit. I. 225. sz. — a gácsi vár újjáépítését 1612-ben fejezte be Forgách Zsigmond (v. ö. REISZIG i. m. 416. 1.). Ekkor már itt újra állodiális major is volt. 20. 1424-ben — LOSQNCZI^BÁNFFY okit. I. 568. 1. — Losonczy Zsigmond testvérének Dénesnek Vilkét, Nagyfalut és Gácsot elzálogosította. Ettől kezdve jut Vilke az önálló gazdasági központ szerepéhez. " 21. A török adóösszeírások alapján feltételezhető — lásd a 39. sz. jegyzethez tartozó szöveget —, hogy a varbói majorgazdaság létrehozója Országh Imre, László vagy esetleg Kristóf voltak. 22. V. ö. BELITZKY i. m. 160—461. i. 23. A dolgozatomban szereplő mértékegységek átszámításához ZSÁMBÉKI László: Magyar művelődéstörténeti kislexikon. Szeged, 1937. с művét használtam. Adatait a területünkre vonatkozó más források adataival vetettem egybe, de felhívom a figyelmet azoknak a csak körülbelüli voltára. 24. BENKO Imre i. m. (lásd a 15. jegyzetben) említett kölcsönök visszafizetése már önmagában véve is a jobbágyok által készpénzben fizetendők növelését tette kívánatossá. — Földvári szerepére 1. KIS Bálint: Petrovinai Pekry család. „Nagy Iván" családtörténeti értesítő. I. évf. 1899. 108. 1. — Lossonczi Istvánnak az Országh László árváival kapcsolatos gyámi szerepére 1. NAGY Béni: Heves vármegye története a honfoglalástól 1815-ig. Budapest. 1909. a Borovszky által szerkesztett sorozat (lásd a 2. jegyzetben) Heves vármegye с kötetében (a, továbbiakban NAGY Béni i. m.) 487. 1. 25. A gácsi uradalom Nógrád vármegye feudáliskori történetének az egyik legjelentősebb birtokcsoportjává vált, mert itt valósult meg a XVIII. század folyamán a mezőgazdasági jövedelmek ipari tőkeként való felhasználása. Az uradalom eredetileg a Tomaj-nembeli Losonczi-családok Losonc-divényi uradalmának volt a része. 1462-ben ebből Ábellehota, Karmanháza, Madacska, Nedelistye, Sztregova, Sülye egészen, Szinobánya fele, és Libercse egy része volt Lossonczi Albert és Országh Mihály birtokában. BÁRTFAI-SZABÓ László: Pest megye történetének okleveles emlékei, 1002—1599-ig. Budapest, 1938. 875. sz. a 229. lapon és uő. Oklevéltani apróságok. Turul, 1909. (27. évf.) 183. 1.). Ezek maradéka szerepel Lossonczi Anna birtokai között. — 1469-ben ugyanis Mátyás király elkobozta az erdélyi lázadásban részt vett Losonczi—Dezsőfiek, László és Zsigmond divényi uradalmát. Ez akkor Divény várából és tartozékaiból, mégpedig az egész Bukován, Gergelyfalva, Kothmanlehota és Kacziklehota és a részben általuk bírt Losonc, Bussa, Terbeléd, Bolyk, Tosonca, Tamási, Petrocsány, Udornya,, Vámosfalva (Divény-) Váralja, Budalehota és Polichna birtokegységekből állott. Előbb az Ongor (Ungor) családé, majd pedig a XVI. század elején a Balassa családé lettek a divényi uradalom ezen részei, és ez az eredete a Balassák — később pedig a Zichyek — divényi uradalmának. V. ö. NAGY Iván: Nógrád vármegye története 1544-ig. Balassagyarmat, 1907. 91. és 163. 1. 26. V. ö. MOCSÁRY Antal i. m. II. 47—48. 27. A szolgáltatások hasonló voltából feltételezhető, hogy Ábellehota Tiszolchoz és Fürészhez hasonlóan szintén Korpona leányfalva volt és az onnan származó soltészek telepítésének köszöni létét. A felvetésemet azonban egyelőre nem tudom igazolni. 346