Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)
Tanulmányok - Belitzky János: Losonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi uradalmainak 1596. évi összeírása
ellentéteket hoztak létre az úrbéresek és a földesurak kívánalmai és követelései között, amiket még csak súlyosbított, hogy Forgách Zsigmond birtokba iktatása egybeesett ezekkel a vészterhes évekkel. A panaszok — amiket Összeírásunk bevezetésében olvasunk, és amik kivizsgálását kezdettől fogva szem előtt tartották az összeírok — a Forgách-féle „occupatio", azaz birtokba iktatás és birtokbavétel időpontjától kezdve gyülemlettek össze. A legfőbb panaszok, amik felsorolását az elsőként összeírt rimaszombatiakhoz intézett kérdés — „Milyen összeget csikartak ki a birtokbavétel idejében a bor korcsmáitatásáért?" — váltotta ki, ezek voltak: „Panaszkodnak nagy síránkozással, hogy a taksa mellett évenként még bizonyos összeget tartoznak fizetni. A kilencedet és ezt a taksát — miként a kicsikarását minden egyes birtokon szintén megcselekszik — igyekeznek kikövetelni. — Azonfelül a birtokbavétel idejében mindentől valami [címen] pénzt zsaroltak ki". A befejezésben — összegezve a tapasztalataikat a kiküldöttek — ezt rögzítették: „Az összes Lossonczi-féle jószágokon panaszkodnak nagy síránkozással, merthogy azon a taksán felül, amivel a néhai nagyságos Ungnad Kristóf idejében voltak taksálva, most az új földesúr által két annyira taksáitatnak. Ezenfelül mindenből kilencedet csikarnak ki, egyremásra mindenféle szolgálatra hajtatnak, és a rájuk rótt rendkívüli taksákat megfizetni köteleztetnek. Ezért aztán nemhogy csökkennének a szokatlan erőszakkal történő kényszerítések, hanem napról-napra szaporodnak, aminek következtében a legnagyobb pusztulás fog bekövetkezni, mert hogy az összes Lossonczi-féle jószágokon régi jognál fogva az van szokásban, hogy azoknak mezővárosaiból és falvaiból a jabbágyoknak, még a földesúr akarata ellenére is, szabad az egyik helyről a másikra elköltözniük, [ott] letelepedniük és lakniuk. Szükséges tehát, hogy a megfelelő orvoslásról előrelátóan gondoskodjanak". A jobbágyok költözködésére vonatkozó szakasz a bevezetésben is — nyilván Rimaszombatra vonatkozóan — megtalálható. Eszerint: „Annakokáért, ha az alkalmatos orvosláshoz hozzá nem látnak, teljesen el fogják őket a szabadossággal pusztítani. Régtől fogva joga a jobbágyoknak az ugyanabból a mezővárosból vagy faluból — és még másutt is minden egyes Lossonczi-féle jószágon — az egyik helyről a másikra való átköltözés." Mindez azt bizonyítja, hogy az 1514. évi bosszútörvényt a Lossoncziak nem hajtották végre. Lehetséges — és ez is a még feltárandó nógrádi jogtörténeti problémák sorába tartozik — hogy ez megyénkben a többi nagybirtokon is így volt, hiszen ennek a törvénynek a nem végrehajtása ezek urainak állt érdekében. — Ügy vélem, hogy az uradalom jobbágyai szabad ^öltözködési jogának két ízben történt általánosító felemlítése, talán az annak megvonására irányuló törekvések híreinek a figyelembevételével történt. A Ungnád-féle taksa értékelésével Losonc mezőváros esetében már foglalkoztam. Ott az a probléma merült fel, hogy bár az évi 28 Ft-os taksa megközelítőleg azonos a Lossonczi István idejébeni cenzusok és szolgáltatások értékével, kérdés, hogy bevezetésekor mily mértékben vették figyelembe a török földesúrnak — ez esetben, mivel Losonc hászbirtok volt, a szultáni kincstárnak — fizetendő összeg nagyságát. 49 Vi334
