Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Belitzky János: Losonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi uradalmainak 1596. évi összeírása

szont panaszként hangzottak el a következők: „Most pedig Forgách úr számára lettek taksálva és behajtottak 60 Ft-ot. Azonfelül a gabonából (ex frugibus), a zabból, árpából és minden más egyébből kilencedet követelt. Még más minden szolgálatokra is hajtják őket, amik miatt tönkre kell menniük. Mégis ehelyett és a legújabb hadi készülődéskor, minden más mellett, erőszakkal behajtott 36 Ft rendkívüli taksát követelt. Most ezen felül, ameddig a legújabb hadi készülődés tart, másodszor ugyanennyit követelnek két hónapért. Mivel pedig régi jogon a földesúr egyik birtokrészéről a másik birtokrészre az átköltözés a jobbágyoknak a szabadságukban áll, ebből az következik, hogy ez a birtokrész teljesen tönkrejut vagy meg fog kisebbedni". Egyelőre minden egyéb értékeléstől eltekintve, kétségtelen az, hogy Forgách Zsigmond túlzott igényei honvédelmi kötelezettségével is öszszefüggtek. Nézzük meg azonban a Losonchoz hasonlóan 28 Ft-nyi Ungnád-féle taksát fizető Gácsfalva, és vele együtt a gácsi uradalom helyzetét a Forgách-féle követelmények tükrében. Itt a Tapolcsányba történő fuvarozás kötelezettségének említése után ezt olvassuk: „Most ez a Lossonczi-féle birtok közösen, két részletben összeszedve, 400 Ft-ot fizet. Továbbá ezen felül ebben az évben őket, minden egyest, egy napi mezei munkára hajtották össze". — A cenzusok felsorolásához pedig ezt a marginális széljegyzetet fűzték: „Mindezekért, mind a kilencedért, mind a szolgálatokért és minden más egyébért, amiket mindég és most is amazoktól kívánnak, a minapában mégis a szolgálatokra és azon felül még többre is, összehajtották őket, amiért nem ok nélkül vannak végső pusztulásban". A gácsi uradalom falvaiban 1596-ban 90 jobbágytelken gazdálkodtak, ami azt jelenti, hogy az uradalom egészére kivetett 400 Ft új taksából egy főre „elméletileg" — mivel nem tudjuk, hogy a teleknagyságot mily mértékben vették figyelembe — két részletben fizetendő 4 Ft 44 d jutott. Emellett azonban a korábbi „török zsarnokság idejebeli" taksát, illetve — ahol azt Forgách officialisai újabb mérték szerint megszabták — annak módosított változatát is fizetniük kellett (v. ö. az V. táblázattal). A panaszok e tekintetben is általánosak, de oroszlánrészük az eladdig szokatlan módon történő, közösen végrehajtandó szolgálatteljesítésre vonatkozik. Az uradalom ilyen irányú, közösen végzett mezőgazdasági robotot bevezető törekvésének hátterében az intenzívebb földesúri gazdálkodás megvalósítását vélem felismerni. Ennek egyik következménye volt azután az állodiális gazdálkodás újbóli megvalósítása a gácsi uradalom területén, ami a XVII. század első évtizedében már túljutott az alapjainak lerakásán. Egyelőre azonban — legalábbis az összeírok szerint — a földesúri jövedelmek fokozása volt a célja. Ezt látták a jobbágyok is. A tamáslehotaiak arról panaszkodtak, hogy a taksa megkövetelésén „és más földművelő szolgálatokon kívül még kaszálásra is hajtják őket". Ez — úgy vélem — csak a puszta telkek és rétek földesúr általi igénybevételével történhetett. A prágaiak előadták, hogy „minden szolgálat és földművelő munka elvégzésére, egyenlőképpen a többiekkel, hajtják őket, s azonkívül rendkívüli taksákat és adózásokat kívánnak tőlük. Ezenfelül a törvényes 9 Ft-nyi adó ellenére mindenegyes jobbágyportától még 60 dénárt csikartak ki. Ebben az 335