Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Belitzky János: Losonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi uradalmainak 1596. évi összeírása

kezelő (Gácsfalu), Koncsok, lovász (Lupocs). Várkatonákra vonatkoztatható az Örfi (Ecseg, 1546,1559, 1562), a Talpas (Varbó és 1546,1559) és Hajdúk (Drá, 1546), a Nyilas, ha nem nyílkészítő, akkor íjász (Varbó, 1562), a Katona (Ecseg) és a Vojnik (Gyöngyös), meg a Huszár (Bátka, Ecseg). A földesúri ítélőszékre utalnak a Bakó (Ecseg, 1546, 1559), a Kator, azaz hóhér, bakó (Gácsfalva), Drab, vagyis poroszló (Kraszkó). Gyöngyös mezőváros bírájának, Katona Lászlónak a családneve utalhat várkapitányi, avagy parasztkapitányi tisztre. Zenetörténetileg és néprajzilag is figyelmet érdemelnek a Hedegheos, azaz hegedős, hegedűs (Lóc, Miksi), a Sipos (Varbó, 1562) és a Hudecz, azaz muzsikus, zenész (Rózsalehota) családnevek, amelyek viselői népi vagy földesúri muzsikusok lehettek. Tanulságosak a papokra, literátusokra és diákokra vonatkozó adatok is, de ezek taglalására, mivel nemcsak uradalmi vonatkozásúak, nem térek ki. E tekintetben többet árulnak el az ipari foglalkozásokat jelölő nevek. A feudáliskori malomipar egyik sajátossága, hogy a molnárok egyúttal ácsok is voltak. A rimaszombati 5, a tarjáni, almási és lóci 1—1 Molnár nevű családfőt e tekintetben is figyelemre kell méltatnunk. Az 1—1 gyöngyösi és bátkai (és 1559, 1562) Ács, valamint a varbói Ácsfi (1562) nevek a mesterség önálló folytatására utalnak. A rimaszombati 3, a losonci 1 Kádár és a kraszkói Vanecsik nevek a kád-, hordó- és vederkészítés erdővidékhez kötöttségére utalnak. Ugyanakkor azonban feltűnő, hogy a Mátra és a Cserhát peremén elhelyezkedő szőlőművelő uradalmi birtokokon ilyen nevűvel nem találkozunk. Asztalosra csak a felsőszkálnoki Asztalgyártó, a kosárfonásra pedig a kokovai és tiszolci Kosik családnév utal. A vasipar Lossonczi-uradalmakon belüli fejlettségére a tiszolci vasbányán kívül a tamáslehotai Hamarnyk családnév is jellemző. Talán ez is egyik nyoma a hanyatló, de a XVI. század derekán még meglevőnek sejthető nógrádi vasbányászat, vasolvasztás és a hámorokban folyó vaskovácsolás meglétének.

46 A mezővárosok 5, a szécsényi uradalom falvainak ugyancsak 5, a somoskői falvainak 4, és a gácsiénak 1, összesen pedig 15 Kovács nevet viselője az ezen mesterség nélkülözhetetlen voltának az egyik bizonyítéka. Vegyük ehhez hozzá, hogy a szécsényi uradalom említett falvaiban a törökök összeírtak az ecsegi (1546, 1559) és a varbói (1559, 1562) 1—1 Kovács nevű mellett Varbón (1562) egy Kovácsfi nevűt is. Keresztnév és mesterség kitételével pedig Dráhon János kovács (1559), Rimócon ugyanakkor (1559) szintén János kovács, és Varbón (1559) Máté kovács is szerepelnek ugyanazon évben. Ez utóbbi helyen 1562-ben — a Kovács és Kovácsfi nevűek mellett — Imre kovács és Miklós kovács neve került feljegyzésre. Az ilyen névpárosítás feltétlenül a mesterség tényleges gyakorlásának a bizonyítéka. A kovácsolás — de egyúttal a családnévvel nem jelölt zsindelykészítés — nagyszabású voltát igazolja, hogy a törökök adórészlet fejében 1558. szeptember 8-án Losonctól 42 000 zsindelyhez 153 000 darab, Rimaszombattól 17 450 zsindelyhez pedig 108 000 darab szeget vettek át. Ezt a mennyiséget hihetőleg nemcsak a két mezőváros kovácsai állították elő. Valószínű, hogy ekkor már szép számmal akadtak cigány szegkovácsok is.

47 332