Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)
Tanulmányok - Belitzky János: Losonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi uradalmainak 1596. évi összeírása
már magasabb fokú faipari tevékenységet folytattak. A két mezővárosnak — Rimabányának és Tiszolcnak — a két falu mintegy szervesen hozzájuk tartozó gazdálkodási kiegészítője volt a Lossoncziak birtokrészeit illetően. Rimabánya és Kraszkó 1596-ban — valószínűleg zálogolás címén — az Eger közelében fekvő Noszvajon lakó Fygedy János birtokában voltak és azokat a kamarai kiküldöttek „a néhai nagyságos Lossonczi Anna úrasszony beleegyezésével" írták össze, ami azt igazolja, hogy a földesasszony még élt, amikor az összeírást, férje érdekében, elhatározták.0 ' 0 Rimabánya „a régi rendszerinti cenzus" [census Ordinarius antiquus] szerint évente 2000 zsindelyt, az azokhoz szükséges szögeket, valamint 500 lécet [latones, vulgo leecz] — nyilván a fedélszerkezet elkészítéséhez valókat — volt köteles adni. Kraszkó pedig 1595-ben 2000 zsindelyt, hozzájuk való szögeket és 50 (nyilván elírás) lécet szállított Noszvajra, és — hihetőleg tetőfedéshez értő — jobbágyokat is küldött Fygedynek. Kraszkó cenzusában eredetileg is ugyanannyi zsindely és egyéb hozzávaló szerepelhetett, mint a rimabányaiban. Ezzel szemben Tiszolc és Fűrész nem mint faárutermelők, hanem mint fuvarozók jelennek meg Összeírásunkban, mert mind a kettő „azon mód szerint tartozott a szolgálattal, hogy a földesúr parancsolatjára kellett a zsindelyeket és a megvásárolt erősítőket [assores coemptas], és az azokhoz szükséges más dolgokat oda, ahová azokat vinni elrendelték, mindig elfuvarozni és átadni". A lécekhez szükséges szegeket tehát vásárolták. Lehetséges azonban, hogy azokat Tiszolcon készítették, mert az ajnácskői uradalom más földesurakra vonatkozó 1589. évi urbáriumában a mezőváros lakosai sorában van Kouach nevű is, aki szegkovácsolással is foglalkozhatott. :и A vasat a Lossoncziak tiszolci bányájából szerezhette be. Ezt a vasbányát — hihetőleg szintén zálogjogon 1596-ban ,,a nagyságos Nyári Pál úr jobbágya, Soltéz András műveli, de bárki műveli is, azon bányából tartozik az, azon föld urának 24 laposra vert vasat [lamina ferri] adni". Hihető, hogy nemcsak rúdvasat állítottak elő az innét nyert ércből, mit talán itt is olvasztottak ki. A fentin kívül lehetett még más vasbánya is Tiszolcon, mert „szabadságában áll a földesúrnak vagy az ő ottlakó jobbágyainak [vei suis subditis] azon mezőváros területén, ha akarnak, bányát nyitni, amiből nem kevés hasznot szerezhetnek". Füri sz neve önmagában véve is faáruk fűrészelésére szolgáló fűrészmalomr;i utal, bár ilyen meglétére Összeírásunkban adatot nem találunk. A somoskői vár és uradalom építéséihez Somoskőre olasz kőműveseket is telepítettek. Ezek egyike Olaz János, aki 1558-ban ; onnan elhozatva, az egri építkezéseken is dolgozott. 32 Olasz eredetű kőművesek, kőfaragók az uradalom más településein is élhettek. Ilyen felmenője lehetett a Varbón élő Pypo (=Fülöp) nevű jobbágy családnak is, aki egykor az ottani majorsági vagy a szécsényi építkezéseken dolgozhatott. A somoskői várszemélyzet lovainak ellátásával függhetett össze, hogy Tiszolc mezővárosból — amely az említett 1589. évi ajnácskői urbárium szerint földművelő településnek tekinthető — „a néhai Lossonczi István úr idejében minden egyes sessio minden esztendőben 1/2 köböl zabot 316
