Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)
Tanulmányok - Belitzky János: Losonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi uradalmainak 1596. évi összeírása
szolgáltatott Somoskö várához." Ez az Összeírásunk szerinti 10 Lossonczi uradalmi jobbágyot tekintve 5 köböl [415 liter], az azonos szolgáltatásokat teljesítő Fürész 6 jobbágya után pedig 3 köböl [249 liter]. Ehhez hozzá kell vennünk a gabonakilencedek adásából származó zabot is, de ez jelentős mennyiségű nem lehetett. A somoskői uradalom területén ugyanis gabonakilencedet csak öt birtokegység adott. Ezek az eredetileg valószínűleg a Hollókő várát kiszolgáló Tarján, a vilkei állodiumot vagy még régebben valószínűleg a gácsi várkastélyt, vagy a losonci kúriát kiszolgáló Veiike és Jelsőc, valamint a somoskői várhoz tartozó Baglyasalja és Somoskőújfalu. Ügy vélem, hogy a somoskői vár 664 litert kitevő biztosra vehető zabból való részesedése, szemben a gácsi várkastély 2250 literes mennyiségével, a vár lóállományának csekélyebb voltán kívül arra is utal, hogy 1552 előtt Somoskő, mint nagyúri lakóhely, Gácsnál jelentéktelenebb szerepet töltött be. A lóállomány csekély voltát, és ezt látszik igazolni a földesúr saját, alig egyszekérnyi szénát termő hidegkúti rétje, és az, hogy csak a kokovaiak voltak kötelesek egy hétig szénát kaszálni a földesúr számára. Ezzel szemben a gácsi várkastély számára három faluból és a gácsfalvi majorsági rétről 22 szekér szénát nyertek. A vár kenyérgabonával való ellátását célozhatta az is, hogy az évente változó mennyiségű kilencedgabona adása helyett — bár ezt így nem említik — Tiszolc és Fürész, a zabon kívül, karácsonykor egy-egy verem gabonát, Rimabánya Szent Mihálykor (IX. 29.) 11 „rimaszombati" köböl [kb. 813 liter] gabonát, Óbást, Hidegkút és Cered jobbágyai —• sessióikat nyilván egész telkekre átszámítva — egy-egy egész + elek után 3/4 köböl búzát, 3/4 köböl rozsot és 3/4 köböl árpát kötelesek adni. Ez (v. ö. az I. sz. táblázattal) a három birtokegységnél 14 egész telket és 5 bizonytalan nagyságút jelent. Az így nyert kenyérgabona mennyiségét azonban pontosan nem tudjuk meghatározni. A kenyérgabona termesztése az erdővidék falvaiban csaknem mindenütt az itteni fakitermelés következtében létrejött irtásokon történt. Az irtványokon történő földművelésnek azonban különböző jogi változatai is voltak. Rimabányán I. (Nagy) Lajos király (1342—1382) kiváltságlevele alapján az irtványföldeket a saját belátásuk szerint oszthatták fel az ott lakók és azok után sem kilencedet, sem tizedet nem adtak a földesuruknak, azonban mindenből tizedet adtak a papjuknak, Kokován ugyanez a helyzet, és nyilván ez volt Kraszkón is, de ott ezt csak a gabonára nézve említik meg. Valószínű, hogy az erdővidék azon birtokegységein, ahol a földesúr nem kapott gabonakilencedet, az az irtásokon kialakított földművelésre vezethető vissza. Ez lehetett a helyzet Rimaszombaton és Losoncon is, de ezeken a helyeken a mezővárosi joggyakorlatot, míg az előzőkön a soltészek általi telepítési jogokat kell figyelembe vennünk. Ezek tekintetéből a büntetések és bírságok különböző volta sok mindent elárul. A telepítési és a földesúri joggyakorlat keveredésének több okra visszavezethető változataival állunk szemben. Elemzésük során az egykori anya- és leányközségek közti kapcsolatokon kívül a Lossonczi Anna különböző váruradalmakból összetevődött birtokain élő úrbéresek szokásjogainak eltérő voltára is fény derül. Részletekbe menő 317