Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Belitzky János: Losonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi uradalmainak 1596. évi összeírása

tal). A taksák összege általában a f-ele a későbbi taksákénak, ami a magyar es a török földesúr közti tehermegosztással az ún. „kattős adózással" magyarázható. A gácsi uradalom birtokegységei — már amennyire arra az 1596. évi visszatekintésből következtetni lehet — meglehetősen szerény jövedelmet biztosítottak várgazdálkodás korabeli földesurainak. Kitűnik ez a kézműipari jellegű tevékenység, és az egyéb foglalkozások űzésére visszavezethető családnevek csekély voltából is. Ezek viselői a XVI. század folyamán még többnyire maguk is a családnevükben szereplő mesterséget gyakorolták. Az uradalom név szerint ismert 126 úrbérese közül csak 10 ilyen családi nevet viselőt találunk. Ilyenek; Zabo — szabó (Apátfalva és Miksi), Kowach = kovács (Rózsalehota), Hamarnyk = hámoros (Tamáslehotka), Pazko = kb. kötélgyártó (Abellehota) Pekhar = pék (Nederiscse), Bachko = bacsko, azaz juhász (Apátfalva), Hedegheos [sic!] = hegedűs (Apátfalva), Hudecz — muzsikus (Rózsalehota), Kryho = jeges [?], talán jégvermes (Gácsfalva), Kanthor = kántor (Gácsfalva), és 11., ha nem ennek a névnek az elírása, ugyanott. Kotor = kb. bakó, hóhér, poroszló. Arányukat a többi uradalmiakhoz képest a IX. táblázat mutatja. Feltehetően a gácsi uradalomhoz tartoztak 1596-ban a tiszántúli ősi Lossonczi-birtokok. Ezek közül az egész Tomajt Lossonczi Anna özvegysége idején (1687—1689) Űjházi Lőrincnek és Jánosnak 600 Ftért elzálogosította. Az abádi és bánhalmi részbirtokról, ahová a törököktől való félelmük miatt az összeírok nem szálltak ki, nem jegyeztek fel semmit.

28 * Lossonczi Anna birtokainak gerincét a somoskői uradalom képezte. Ehhez 6 mezőváros és 16 falu tartozott, amelyek ugyan zömmel mind részbirtokok, porciók voltak, de mind a lakott, mind a puszta telkek számát tekintve (lásd az I. sz. táblázatot), a három nógrádi központtal bíró uradalom telkeinek 62,63 százaléka, a névvel és név nélkül ismert úrbéreseinek pedig 62,38 százaléka foglalt helyet keretei között. Az uradalom egészét tekintve, itt volt a legnagyobb a termelési ágak közötti megoszlás, és ugyanakkor itt domborodott ki az egyes birtokegységeken uralkodó monokult urális jelleg.

29 Somoskő várának egykori gazdaságközponti és katonai jelentőségére is éppen a főleg erdőgazdálkodást folytató falvakból származó „proventusok" és „serviciák" rovataiban találunk adatokat. Ezek sorába tartozik, hogy Somoskő várához évente egy teljes héten át épületes tűzifát kellett szállítaniuk Alsó- és Felsőszkálnok, Kokova, Óbást, Hidegkút és Cered jobbágyainak. A szöveg úgy is értelmezhető, hogy a szállítások a hat falu esetében vagy összevontan, vagy külön-külön, azaz egymást követő hat héten át történtek. Amit persze — miként azt Öbástnál sejtetik — megelőzött a szükségletnek megfelelő fák kiválasztása és kivágása is. Rimabánya és Kraszkó, valamint Tiszolc és Fürész —, amelyek mindegyike szintén azonos szolgálatok teljesítésére volt kötelezve — 315