Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Belitzky János: Losonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi uradalmainak 1596. évi összeírása

A VÄRGAZDÄLKODÄS NYOMAI AZ ÖSSZEÍRÁSBAN A vár- és a majorgazdálkodás közti különbséget többek közt úgy is jellemezhetjük, hogy a várgazdálkodás keretében a vár még csak a jobbágygazdálkodásra alapozott ter meny begyűjtő és -fogyasztó hely, a majorgazdálkodás esetében pedig már „uradalmi cselédek" tevékenységére is alapozott mezőgazdasági birtokközpont. A várgazdálkodás terméseredményei a „propria domini" jelentéktelen volta miatt bizonytalanabbak, mint a majorgazdálkodásé, és így a fölösleg értékesítésének a lehetőségei is kisebbek. A majorgazdálkodás fejlettebb mezőgazdasági technikája mellett és miatt a jobbágygazdálkodás maradi módszerei háttérbe szorultak, és.ez hatással volt az úrbéresek uradalmakon belüli jelentőségének csökkenésére is. Érthető tehát, hogy korszakunkban a Lossonczi-birtokok jobbágysága miért volt elégedettebb a várgazdálkodási keretekkel. Problémák azonban — éppen a „propria domini" szerepe miatt — ennek keretén belül is akadtak. Például, a gácsi uradalomban három falu területén hihetőleg már régtől fogva voltak saját erdei a Lossoncziaknak. Kevés szántófölddel bíró falvak ezek. Lupocs lakosainak (mind negyedtelkes), oly „kevés a szántóföldjük, hogy azok felszántását egy nap alatt el tudják végezni. A földesúr sajátja: egy kevés makkos erdeje van a falu fölötti hegyekben. Amikor az erdő makkot termett, ugyanazon lakosok régente közösen egy hízott sertést szoktak volt adni a földesúrnak". Hasonlóképp „negyedtelkes" falu Tugár. Itt szigorúan meg volt tiltva a patak vizében való halászat és a földesúr „kevés tilalmas erdőt is bír" — Prága már valamivel több szántóföldű, „féltelkes" falu. Itt is van „valami kevés, a földesúr által tilalmazott erdő". Hihető — későbbi példák is emellett szólnak —, hogy a földesúr tilalmas „vadaskertjéének maradványaival találkoztak itt összeíróink. A gácsi majorsági két réten kívül még három földesúri rétről tesz említést Összeírásunk. Ezek a következő falvakban voltak: Massfalva: „Van egy 4 szekérnyi szénára terjedő rét". Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy a falu rétjén kaszált szénából mindig 4 szekérnyi illette meg a földesurat; Miksi: A földesúrnak „szénatermő rétje van, amin 8 vagy ennél több szekérnyi szénát kaszálhatnak". Az eredetileg a Szent Márton kolostorhoz tartozó Apátfalva földesúri rétjéről pedig csak „alig 2 szekér szénát hordhatni össze". A három faluból összesen 14 szekér szénát vihettek a gácsi várba. Ehhez hozzáadva a gácsi rét 8 szekér szénáját, még mindig csak csekély számú állat istállóztatására gondolhatunk, és hihető, hogy a „fűre hajtás" már a kora tavasszal megtörtént. A vizek tilalmazása — ezt láttuk Tugáron — a földesúri konyha halellátását céloz'a. Ez volt a szerepe a gácsi halastónak is. Ez is a Tugár-patakból nyerhette vizét. Malommal kapcsolatos víztilalmazásról nem tettek említést összeíróink. Malom volt a Maskova-patakon Massfalván, amit így jegyeztek fel: „Van valami malma Trynka Péter jobbágynak, amitől évenkint fizet a földesúrnak 1 kappant és hasonlóképpen 1 kalácsot avagy perecet". Ez a „valamilyen" malom fűrészmalom is lehetett, amire abból következtethetünk, hogy a „lisztes molnárok" által adni szokott hízott sertést nem említik az összeírok. (Ezt a lehe306