Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Belitzky János: Losonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi uradalmainak 1596. évi összeírása

tőséget az erdős vidék is valószínűsíti). Ilyen hízott sertés adására volt kötelezve a gácsfalusi molnár, aki tehát lisztet őrölt a földesúr malmában. Maradjunk egyelőre a hasonló adatoknál. Persze, ezek a térbeli és tárgyi emlékek csak részei a középkori várgazdálkodás XVI. században még élő megnyilvánulásainak, és így csak körvonalait adják az egykori berendezkedésnek. E tekintetben az egykor több uradalomhoz tartozó birtokegységekből összeötvöződött somoskői uradalom 1596. évi leírásából a „propria domini" csekély száma — eltekintve a vilkei allödium emlékétől — szembeötlő. Az uradalom központját. Somoskő várát és az alatta fekvő Somoskő falut pedig 1596-ban nem sorolták a Lossonczi Anna hatáskörébe tartozó birtokegységek közé. Ez a vár ugyanis — éppúgy mint Szécsény vára, vagy inkább várkastélya — a királyi végvárak sorába tartozott, és az ottani várkapitányok kezelésében volt.

22 A somoskői uradalom területén fellelhető, a földesúr saját kezelésbe vett területeire vonatkozó adatok — úgy vélem — a várgazdálkodás, nem pedig az állodiális birtoklás emlékei. Ezek szerint Hidegkút az egyetlen hely, ahol a födesúr sajátjaként „bír valami kevés rétet, Termése alig 1 szekérnyi szénával lehet egyenlő". Rimabányán „a Rimafolyóban, bizonyos távolságon belül, a földesúr által tiltva van a halászat". Gyöngyösön pedig a földesúr sajátja a már jelzett „két szőlő, amiket a földesúr számára művelnek. Jó termés idején 100 azon hely szerinti köblöt [cubulus = gyöngyösi köböl, nagysága 12,726 liter] szoktak teremni."

23 — Ennél több ilyen adat nem is található összeírásunkban. A szécsényi uradalom birtokegységei közül ugyanis a már említett, és az általam állodiális birtokrész gyanújával illetett varból földesúri saját szántóföldön kívül, csak Szakaion „bír a földesúr egy kétkerekű malmot, amely jövedelmének a fele része őt illeti". A szakali malom épp úgy kétkerekű, mint a gácsi (ami technikatörténetileg figyelemre méltó), és ugyanúgy csak a jövedelmének a fele a földesúré. A szécsényi uradalom pedig a somoskőinél is szegényebbnek tűnik „a földesúr sajátja" tekintetéből nézve. A fenti adatokból nyilvánvaló, hogy Összeírásunk a kezdeti majorgazdálkodás megszűnte és felszámolása következtében kialakult állapotokat, a várgazdálkodás rendszeréhez való visszatérést és a törökök előnyomulása következtében létrejött módosításokat rögzíti. A folyamatot leghívebben a jobbágyok terheinek fokozatos megváltoztatása érzékelteti. A JOBBÁGYTERHEK ALAKULÁSA 1550 TÁJÁTÓL 1596-IG A földesúrnak fizetendő pénzbeli juttatás [census], a földesúr egyéb jövedelmei [proventus], a neki teljesítendő szolgálatok [servitia] és egyéb különleges, néhol megkövetelt dolgok [alia], illetve az egyes vagy az összes terhek megváltási összege [taxa], azok a kategóriák, amiknek keretein belül igyekeztek összeíróink a jobbágyok terheit rögzíteni és felmérni. Rövidebb-hosszabb feljegyzéseikben a kategóriák határvonalait nem mindig tartották be. Néhány birtokegységnél az ilyen adatok 307