Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Belitzky János: Losonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi uradalmainak 1596. évi összeírása

bá két nyomásnyit bírt a saját jobbágyaitól elvett szántóföldekből, amiket nyomásonként egyaránt 8 kassai mérőnyivel vethetnek be, de amely földek már régen, Lossonczi István halála után, u^anazon jobbágyok között lettek szétosztva, és azon mód azokat a maguk számára művelik".

19 Ez utóbbi mondat arra enged következtetni, hogy a jobbágytelkek szántóinak allodium számára történt elvétele Lossonczi István birtokigazgatása idején vette kezdetét, halálakor a kárt szenvedők még éltek, és özvegyétől. Pekry Annától visszakapták a földjeiket. Végső soron tehát jobbágyoknak belső telekkel bíró házas zsellérré tételével állunk üzemben. Részben ezt támasztják alá a Gácshoz közel fekvő Vükével kapcsolatos észrevételeim. Velike, azaz Vilke az ősi Lossonczi-birtokok közé tartozott, de valamilyen okból kifolyólag az eredetileg a Szécsényi-birtokok sorába tartozó somoskői uradalom részévé lett.

20 A falu a hadak útjába esett, számos házát felégették, de nem pusztult el annyira, hogy a jobbágy- és a majorgazdálkodás szerkezeti felépítését ne ismerhetnénk fel. összeírásunk „távirati stílusú" szövege, miután felsorolta a jobbágyok telkeit és neveit, ekként közli a földesúr saját gazdaságára vonatkozókat: ,,Ä vámot most újból felállították, s ennek jogán [a földesuraknak] csekély jövedelmük van. Egykor, Lossonczi úr idejében, volt egy állodiális ház. Szántóföldeket és másokat bírt, miként egy jobbágy. Genda János, egy puszta telek, leégett, Virta Benedek, 1 telek, Behar György, 1/2 telek, Kowach Mihály, rétek, 1/2 telek. A földesúr saját szántóföldje egy nyomásába 3, azaz három kassai köbölnyit lehet vetni. A többiekbe pedig hasonlóképpen ugyanennyit. Végezetül [tandem] pedig: a rétek a következő évre 8 szekér szénát teremhetnek". — Ezután következik a falusi jobbágygazdákra, és a majorsági telkeket művelőkre egyaránt vonatkozóan ez: „Minden egyes lakott telek után, a puszta telkeknek pedig a megművelt szántóföldjeiről, kilencedet adnak. Kilencedet és tizedet adnak". — A censusok felsorolása közt pedig, az Ungnád-féle birtokigazgatást megelőző időkre nézve ez olvasható: „az allodiális ház számára jobbágyonként egy szekér tűzifa". Ügy vélem, hogy Vilkén már régtől fogva volt egy lakatlanná lett sessio, és egykori jobbágyának a nevét is elfeledték. A majorosítás úgy vette kezdetét, hogy ezt a telket a földesúr a saját kezelésébe vehette, intézője és cselédei számára azon házat építettetett. Ez, miként a gácsi várkastély, az allodium központja. Ezután kerülhetett sor a név szerint említett négy jobbágy, vagy azok felmenői telkeinek elvételére. Lossonczi István halála után — miként Gácsott — ezek a telkek visszakerültek a jobbágyok saját használatába. A mezővárosi és majorgazdálkodási problémák szövevényével állunk szemben Szécsény esetében. Ez a mezőváros — Összeírásunk szerint negyedrésze tartozott a Lossonczi-család birtokába — jelentős helyet foglalhatott el az uradalom földesúri gazdálkodásában. A tisztánlátást megnehezíti az összeírok szűkszavúsága, és ezért ideiktatom — zárójelbe téve a magam megjegyzéseit — a város leírásának teljes szövegét, a neveket is aszerint írva: „Az ugyanoda [t. i. Szécsényhez] tartozó Zechen mezőváros. 304