Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Belitzky János: Losonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi uradalmainak 1596. évi összeírása

urak beleegyezése nélkül is szabadon költözhettek az uradalom egyik birtokegységéről valamelyik másik birtokegységére". 14 — Ez olyan tény, amely nemcsak az úrbéresek három vármegyében szétszórt Lossoncziféle uradalmak mezővárosaiba és falvaiba irányuló vándorlását tette lehetővé, hanem a földesuruk és közegei úrbéresekkel szembeni magatartását is befolyásolhatta. Nyilvánvaló, hogy az összeírok az uradalom területén élő és élt úrbéres családfők nevének feljegyzésével nemcsak a birtokjogi helyzetet rögzítették, hanem az elköltözéseket is ellenőrizhetőbbé tették. Miksi esetében például megjegyezték, hogy a távollevők mind Losoncon laknak. Valószínű, hogy a puszta telkek név szerint említett úrbéresei közül is sokan máshová költöztek, ami a hadi eseményekre vezethető vissza. Az úrbéresek helyzetének megítélésekor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nagybirtokú földesúr rangos életmódját, amire őt a társadalmi közfelfogás és országos méltóságai egyaránt kötelezték. Kissé már „tartományurak", akiknek nemes és nem nemes familiárisaikból álló udvartartásuk, saját bíróságuk és pallosjoguk volt. Váraik, erődített kastélyaik és saját költségükön fenntartott katonaságuk révén az ország területének védelmezői, mint főispánok pedig a királyi hatalom képviselői. Nagyúri életmódjuk, és a török hatalom terjeszkedése miatt egyre fokozottabb katonai kötelezettségük igényeinek kielégítésére a jobbágygazdálkodásból származó pénz-, termény- és egyéb szolgáltatások már nem elegendőek. — így Lossonczi Istvánról tudjuk, hogy kölcsönöket vett fel, 1552-ben pedig, Temesvár ostroma idején, feleségével, Pekry Annával zálogba vetteti családi kincseit, hogy az asszony sereget fogadjon és azt Temesvár védelmére küldje. Neje buzgón gyűjtötte a hadat, de igyekezetével megkésett, mert július 27-én Temesvár elesett.

15 A jobbágygazdálkodás elégtelenségének kiegyensúlyozására valószínűleg ő kezdeményezte a bátyjával, Lossonczi Antallal, közösen és osztatlanul bírt uradalmaik területén a majorgazdálkodás bevezetését. Való' színű, hogy úrbéreseik számának növelésére is törekedtek. Sem az egyik, sem a másik nem volt könnyű feladat. Jogtalanságok elkövetése nélkül úrbéreseiktől nem lehetett allodiumokon dolgozó „uradalmi cselédeket" és majorgazdasági területeket szerezni, a jobbágyok számának növelése pedig ellentétek kirobbanására vezethetett más földesurakkal. Kérdés, hogy a Lossonczi István és Nógrád megye köznemesei közti viharos ellentétek — amelyek a gácsi várkastély és a szécsényi erődítmények országgyűlésileg elrendelt leromboltatásához vezettek — milyen mértékben vezethetők vissza az uradalmainak a köznemesek úrbéresei körében végzett „munkaerő toborzásaira" is?

16 Az úrbéresek életkörülményeinek megítélése szemszögéből tekintve a pénzbeli cenzus, a különböző anyagi és robotszolgáltatások mértékének az elbírálása a legnlehezebb feladatok egyike. Összeírásunk e tekintetben különös súlyt helyez a Lossonczi István korabeli állapotok rögzítésére. Minden jel arra mutat, hogy az uradalom úrbéreseinek szemléletében ez volt az „aranykor". Az azonban kétségtelen, hogy a század vége felé, a „második jobbágyság" előkészítésének árnyékában ilyennek látták az érdekeltek. 302