Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)
Tanulmányok - Zólyomi József: Az emberi élet fordulóihoz és a naptári ünnepekhez fűződő szokások a Mailáth-uradalom cselédeinél a két világháború között
zött borókafenyőt vágtak ki karácsonyfának. Ennek hazavitelét a hatóságok nem tiltották. A fa magassága 40—90 cm között váltakozott. Talpát henger alakú rönkfából fűrészelték, magassága 20 cm, átmérője 15—20 cm volt. A héját leszedték, közepébe lyukat fúrtak, oldalát színes papírral beborították. A cselédek a karácsonyfát almával, benyírkált színes papírral, aranyozott dióval, selyempapírba csomagolt kockacukorral, krumplival, gyertyával, mézeskalácsostól vett süteményekkel, fehér papírba tekert olvasztott cukorral, cifrasüteménynyel díszítettek. Azonos díszeket raktak a fára a gazdák is, de itt a szaloncukrot, a csillagszórót, az angyalhajat már a 30-as években felhasználták a fa díszítésére. A cselédeknél a fát a háromfiókos sublót tetején, a faluban a hátsóház asztal mögötti sarkában, a sarokpadon tartották. A karácsonyfát a cselédek aprószentek napján (december 28.) a gazdák vízkeresztkor (január 8.) szedték szét. A karácsonyi ajándékozás szokása sem a cselédeknél, sem a faluban nem volt ismert. Vacsora A cselédeknél a karácsonyi vacsora este 7—8, a gazdáknál 6—7 óra körül kezdődött. Amíg az asszonyok az asztalt előkészítették a vacsorához, addig a férfiak iá cselédeknél egy csomó szalmát, baltát, egy szakajtóba kukoricát, árpát, búzát; a faluban egy csomó szénát, szalmát, fúrót, szekercét, láncot, baltát, kalapácsot, harapófogót, egy szakajtóba mindenféle terményből egy keveset helyeztek az asztal alá. Az adatközlők visszaemlékezése szerint a cselédek szalmát azért tettek az asztal alá, mert az a pásztor köszöntőjében is szerepelt. A szakajtóban levő terményből új évig minden reggel adtak egy bögrével a tyúkoknak. A szalmát aprószentek napján a sertések alá dobták. A vacsora idején az asszony egyik lábát az asztal alatt levő baltán tartotta, hogy az a következő esztendőben ne legyen keléses. A faluban az asztal alatt levő szénát harmadnap vitték ki a marháknak, hogy egész évben jó étvágyuk legyen. A szakajtóból a terményt itt is a tyúkoknak adták, de elhelyezésének célja a bővebb termés elérése volt. A vacsora szertartása a cselédeknél, gazdáknál megegyezett. Minden ételt az asztalra kellett készíteni, a gazdasszony vacsora közben nem kelhetett fel az asztaltól. Az ételek fogyasztásának a két világháború között már nem volt kialakult sorrendje. A szárított gombás káposztaleves, a fokhagyma, a mákos gubó, a túróslepény, az édespálinka fogyasztásának sorrendje szinte családonként változott. A cselédeknél, gazdáknál egyaránt ismert volt az a szokás, hogy amikor a családfő az első mákos gubót villájára szúrta, a lány lekapta róla. A cselédlány a szoba ablakának külső párkányára, a falusi lány a
