Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Zólyomi József: Az emberi élet fordulóihoz és a naptári ünnepekhez fűződő szokások a Mailáth-uradalom cselédeinél a két világháború között

kapuoszlop tetejére tette a villáról levett gubót. Ha a gubó reggel már nem volt ott ahová este tette, iákkor a lány a következő esztendőben férjhez megy. Egy nagy piros almát annyi felé vágtak, ahányan a családban voltak, mindenki kapott egy gerezdet, hogyha eltéved, és a helyes utat keresi, legyen kire gondolnia. Minden ételből egy keveset az asztal sarkára tettek, majd a vacsora végén vagy karácsony másnapján egy zacskóba összegyűjtötték. Ezzel a karácsonyi morzsával füstölték meg a beteg testrészt, a beteg állatokat. A „szentantaltüzére" a leghatásosabb gyógyszernek tartották. A vacsora, a legtöbb helyen a dió feltörésével végződött. Ha az első dió nem volt egészséges, az azt jelentette, hogy aki feltörte, az a következő évben beteg lesz. Az asztaltól az asszony kelhetett fel utoljára. A vacsora után az asszonyok gyakran úgy tettek, mintha aludnának, hogy a tyúkok jobban üljenek. Földbirtokos Vacsora után a cselédek minden évben mentek a köszöntése földbirtokost köszönteni. A béresek, négyellős ostort pattogtatva, a kanászok tülkölve, a kerülők puskával lövöldözve vonultak a kastély elé. A gyerekek csengőket, kolompokat, láncokat ráztak. A puszta szinte minden lakója a kastélyhoz ment, ahol a cselédek szószólója verset mondott. A gyerekek elénekelték a „Mennyből az angyalt...", majd minden cseléd kezet csókolt a földbirtokosnak, melyért a felnőtteknek egy pengőt adtak. A földbirtokos felesége következő nap este ajándékot osztott a cselédek gyerekeinek. A fiúk egy pár bakancsot, a lányok ruhára való anyagot kaptak. Az ajándékot kézcsókkal hálálták meg. Betlehemezés Karácsony böjtjének délutánján a cselédek gyermekei nem jártak ablakok alá énekelni, betlehemezni. A szokás hiányát adatközlőink azzal magyarázták, hogy a tanító a cselédgyerekeket nem tanította meg a betlehemezésre. A pusztákra a varsányi, a sipeki, a rimóci szegények gyermekei jártak betlehemezni. Diót, almát, babot, pénzt adtak a gyermekeknek. A faluban a betlehemezés, az ablakok alatti éneklés a két világháború között még élő szokás volt. 5. Vízkereszt, gyertyaszentelő Vízkereszt (január 6.) napján szenteltvizet vittek haza üvegbe a templomból. Otthon a család minden tagja ivott belőle, hogy ne fájjon a torkuk. A faluban megszentelték vele a házat, a szoba sarkait, az ólat és istállót. A szenteltvizet egész évben a sublót tetején tar289