Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Zólyomi József: Az emberi élet fordulóihoz és a naptári ünnepekhez fűződő szokások a Mailáth-uradalom cselédeinél a két világháború között

kép, a megpattant bútor, a kutya „vonyítása", az erősen pattogó tűz, a „kukucska madár" közeli „kuvikkolása" a halál közeledtét jelezte. Az álomból is a halál érkezésére lehetett következtetni. Az álomban látott fehér galamb, kiscsirke, halott, zavaros víz, szövőszék stb. halált jelent.

25 A különböző jelzések arra intették a hozzátartozókat, hogy mindig legyen valaki a beteg mellett. Ha látták, hogy a beteg állapota súlyosbodik, papot hívattak. Míg a pap megérkezett, az asztalra kellett készíteni két meggyújtott szenteltgyertyát, két poharat. Az egyik pohárba szentelt vizet, a másikba tiszta vizet öntöttek. A szenteltvízbe kis fenyőgallyat tettek, hogy a pap meg tudja hinteni a beteget. A tiszta vízre az ostya lenyeléséhez volt szükség. A falutól távol eső pusztákra ritkán tudtak papot hívatni, hiszen a szállításhoz szükséges fogat nem mindig állt a cseléd rendelkezésére. így a „halálán levőhöz" a legtöbb esetben a pusztán lakó, „előimádkozó asszonyt" hívták, aki egy Miatyánk elmondása után, a szenteltvízbe mártott fenyőgallyal a beteget meghintette. Aki úgy érezte, hogy „már ütött az utolsó óra", az haragosait magához hívatta, hogy kibéküljön velük. A cseléd- és a falusi aszszonyok szóban elosztották ruháikat, lepedőiket, vánZcusaikat gyermekeik között, hogy elejét vegyék a későbbi veszekedésnek. A halott Amikor a halál bekövetkezett, az ágy mellett álló öltöztetése asszony egy fehér gyolccsal lefogta a halott szemét, majd egy kétujjnyi széles fehér sifónnal vagy gyolcscsal az állát felkötötte. A szobában levő tükröt fekete kendővel letakarta, az órát megállította, az ablakokat becsukta. A cselédeknél általánosan elterjedt szokás volt, hogy az ablakokat abrosszal, lepedővel sötétítették be. Értesítették a faluban lakó halottkémet, aki a helyszínen ellenőrizte a halál beálltát. A faluból hívták az öltöztető asszonyt is, aki a rokonok, ismerősök segítségével a halottat megmosta és felöltöztette. A férfiakra ünneplő ruhájukat adták. Az asszonyok többsége már ötvenéves korában összekészítette haló ruháját, amely ingből, fehér és fekete barhett alsószoknyából, fekete felsőszoknyából, kötényből, blúzból és kendőből állt. A haló ruhát egy kendőben összekötötték és a sublót legfelső fiókjában tartották. Évenként ellenőrizték a ruha állapotát, ha szükséges volt, egyes darabjait kicserélték. A családban mindenki tudta e ruhák tárolási helyét, ha szükség volt rá, elővették. Az öltöztetésnél ügyelni kellett arra, hogy vasat ne vigyen magával a halott. A patkót levették a csizmáról, asszonyoknál a kontyvasat lúdtollal, fadarabbal helyettesítették.