Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Zólyomi József: Az emberi élet fordulóihoz és a naptári ünnepekhez fűződő szokások a Mailáth-uradalom cselédeinél a két világháború között

a menyasszony ment be rokonságával. A szertartás után az ifjú pár és a közeli rokonok megkerülték az oltárt. Az oltár mögött elhelyezett tányérba pénzt dobtak a templomtakarítás költségeinek fedezésére. Az oltár megkerülése után a menyasszonyt keresztanyja a sekrestyébe kísérte avatásra. A faluban még többen emlékeztek arra, hogy az 1920-as évekig a menyasszony avatása a lakodalmat követő nap délelőttjén történt. Amikor a templomból kijöttek a cselédek, a lakodalmas menet elindult a földbirtokos vagy az intéző lakásához köszöntőt mondani. A násznép szószólója a vőfély volt.

20 A falusiak, amikor az esketési szertartásnak vége volt, a templom előtti téren csárdást táncoltak. A tánc neve után érdeklődve még a legidősebb adatközlők is csak annyit tudtak mondani, hogy „nem volt annak neve, a régiek is így szokták".

21 A menyasszony bérmakeresztanyja a templom előtt egy decis üvegbe édespálinkát adott a vőlegénynek, aki azt megitta, majd az üveget nagy erővel a földhöz vágta, hogy az minél több darabra törjön szét. Ügy tartották, hogy akkor nem ronthatja meg senki az ifjú párt. A cselédek ugyanazon az úton mentek haza, amerre jöttek. A gazdák lakodalmas menete mindig más úton ment haza, az 1930-as évekig (Örhalom, Csitár) gyakran megkerülték az egész falut.

22 A vőlegény násznépével hazakísérte a menyasszonyt és rokonságát. A menyasszony háza előtt néhány percre megálltak, de csak a vőlegény és vőfélye ment be rövid időre. Utána a vőlegény is hazament lakodalmas menetével. Az általunk vizsgált időszakban a cselédeknél már gyakran előfordult — különösen akkor, ha a vőlegény és menyasszony szüleinek lakása a tömbházban közel volt egymáshoz —, hogy az egész lakodalmas menet a vőlegény, vagy a menyasszony szüleinél telepedett le. Ha menyasszony menyecskének ment, akkor a lány szüleinél tartották a lagzit. Menyasszony- A menyasszonyért este 7—8 óra tájban ment a vőlebúcsúztató gény vőfélyével, rokonaival. A húszas évek közepéig a fia|uban szokás volt, hogy a búcsúztatóba érkező vőlegénynek és vőfélynek „álmenyasszonyt" (rossz ruhába öltözött lányt, asszonyt) vezetett elő a násznagy. Az alku után a vőfély elmondta a búcsúztató verset, majd a menyasszonyt kézen fogva a vőlegény körül vezette háromszor, aki minien fordulónál kalapjával rácsapott a menyasszony farára, „hogy szokja a verést". A búcsúztatás után elindultak a vőlegényes házhoz, ahol a konyhaajtóban édesanyja, keresztanyja fogadta az ifjú párt. A keresztanya mézet vagy cukrot adott az if.iú