Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Zólyomi József: Az emberi élet fordulóihoz és a naptári ünnepekhez fűződő szokások a Mailáth-uradalom cselédeinél a két világháború között

kezdése előtti napon a menyasszony lánytestvérei vagy közeli rokon lányok a vőfély fokosára három centiméter széles, egy méter hosszú fehér és rózsaszín selyemszalagot kötöttek négy ágba. Hasonló méretű és színű selyemszalagot tűztek a vőfély mellére, kalapjához pedig élő rozmaringot kapott. A jelvényekért a vőfélynek fizetnie nem kellett. Hívogatás A vőlegény és a menyasszony csak a legközelebbi rokonokat kereste fel. Személyesen illett meghívni a kereszt- és bérmaszülőket, a szülők testvéreit, a vőlegény és a menyasszony házas testvéreit. A faluban a vőfély a vendégek hívogatását az esküvő előtt csak 2—3 nappal kezdte meg. Első napon helyben, a következő napon a más községekben lakó rokonokat kereste fel. A menyasszony vőfélye is hívogathatott, ő a menyasszony listáján szereplő családokhoz ment el. Patvarcon a kisvőfély a vőféllyel együtt hívogatott, más megbízást nem kapott a lakodalom ideje alatt. Vőlegénying A vőlegényinget az esküvő előtti napokban adták át, amelyet a menyasszony édesanyja készített vagy vásárolt. A menyasszony, esetleg annak keresztanyja vagy közeli nőrokona vitte el az inget a vőlegénynek. Az első világháborút követő néhány esztendőben a cselédeknél a vőlegénying pamutos kallott vászonból készült, eleién kivarrott cifrával, gyakran a legény nevének feltüntetésével. A 20-as évektől varróasszonyok készítették az inget gyolcsból, amely kék gombokkal záródott. A 30-as évek elejétől, néhány esetben korábban is, üzletben vásárolt inget ajándékoztak a vőlegénynek. A falusi legények még a húszas évek végén is kivarrott pamutos vászonból készült ingben esküdtek. A hímzés nélküli gyolcsinget a harmincas évek elejétől vették fel lakodalmuk alkalmával. A lakodalom előtt már egy héttel megkezdték az edények, tányérok, kanalak, villák összehordását. A kölcsönkért tárgyakról jegyzéket nem készítettek. A lakodalom végén mindenki kiválasztotta a sajátját. Pénzt nem adtak, a megmaradt ételekkel fizettek érte. A tehetősebb falusi gazdák a 30-as évektől a balassagyarmati vendéglőstől vittek tányérokat, poharakat. Zenészek A zenészeket több héttel korábban kellett megfogadni. A csitáriak és őrhalmiak — a nógrádgárdonyi és Mária-majori cselédek is — a balassagyarmati vendéglőkből hívtak cigánybandát, a patvarciak a mohorai cigányzenészeket kedvelték jobban. A zenészek megfogadása a vőlegény szüleinek feladata volt. A falusi nagy-