Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Zólyomi József: Az emberi élet fordulóihoz és a naptári ünnepekhez fűződő szokások a Mailáth-uradalom cselédeinél a két világháború között

18 évet betöltött legény már házasságra is gondolhatott, de gyakorlatilag erre csak az ezt követő katonaidő letöltése után kerülhetett sor. A cselédlegények többsége ezért csak 22—25 éves korában nősült meg. A legények, amíg meg nem házasodtak, a szülőkkel laktak együtt, keresetük is a közösbe ment. A lakodalom után kommenciójávai maga rendelkezett. A lányok már 12 éves koruktól napszámba jártak. Keresetüket édesanyjuknak adták át. Abba nem szólhattak bele, hogy szüleik a pénzt mire fordítják. Legfeljebb 13—17 éves korukban vehettek maguknak egy kendőt vagy szoknyát. A szülők nagy része a leányok keresetét félrerakta, majd 16 éves koruk betöltése után ebből vették meg a stafírungot (ruhát, ágyneműt, bútort). Az ekkor történt ruha vásárlás egy életre szólt, a ruhatár már csak néhány kendővel, szoknyával, újabb divatú cipővel stb. gyarapodhatott a házasság alatt. A tavasztól őszig tartó napszám béréből csak 18—19 éves korára tudták megszerezni a lánynak a hozományt. Ügy tartották, hogy a cselédlány csak „muszájból, amikor már jött a gyerek", ment férjhez 18 éves kora előtt. A legtöbb lány 19—23 éves korában ment férjhez. Az azonos pusztán, majorokban lakó cselédek száma nem volt nagy. A meglevő cselédlakások és az adatközlők visszaemlékezése szerint Nógrádgárdonyban 60, Mária-majorban 35, a patvarci majorban ugyancsak 35 család lakott. A három település lakói személyesen ismerték egymást, hiszen gyakran közösen dolgoztak az uradalmi földeken. A sűrűbb találkozások, a gondok és örömök kölcsönös megismerése, a puszták közötti zártságot nem tudta feloldani. Közös szórakozási alkalmaik nem voltak, rokoni, mélyebb baráti kapcsolatok csak elvétve alakultak ki. Mint adatközlőink elbeszéléseiből kitűnik, a nehéz, gyakran az éjszakába nyúló munka után már nem volt kedvük a szomszédos majorba vagy pusztára átmenni, hogy azokkal együtt szórakozzanak, az eladósorban levő lányoknak udvaroljanak. Az azonos pusztán lakó lányok és legények munka után a két cselédház közötti téren találkoztak, ahol citera vagy harmonikakísérettel énekeltek. Vasárnap délután is itt jöttek össze a fiatalok, farönkökre, akácfadeszkákból készült padokra ülve beszélgettek. Asszonyok, nős férfiak ezeken az összejöveteleken nem vettek részt, a falajján guggolva beszélték meg az elmúlt hét legfontosabb eseményeit. Udvarlás A legények és lányok esti és vasárnap délutáni közös szórakozása alkalmat adott egymás megismerésére, a „szerető" kiválasztására. A legény 16 éves korától udvarolhatott a lánynak, amely csak rövid beszélgetést 265