Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Zólyomi József: Az emberi élet fordulóihoz és a naptári ünnepekhez fűződő szokások a Mailáth-uradalom cselédeinél a két világháború között

jelentett a lakóháztömb között rendezett összejöveteleken. Tizenhét éves korától apró tárgyakkal (guzsaly, orsó, olcsó gyűrű) kedveskedhetett a lánynak. Az ajándékok elfogadása azt jelentette, szívesen veszi a legény közeledését. Ha nem tetszett a legény, nem fogadott el tőle semmit: „nem kell az nekem, nem tudok én azzal bánni" — utasította vissza az ajándékozót. A legények mélyebb érzelmi kötődésre csak a katonai szolgálat után törekedtek, amikor biztosabbak lehettek abban, hogy a kiválasztott lányt feleségül is vehetik. Megtanulták, hogy a korai választás ritkán végződhet házassággal. Az uradalmi cseléd munkalehetőségét soha nem tekintette véglegesnek: vagy neki mondtak fel, vagy ő mondott fel. Ilyenkor a következő esztendőben már más uradalomban szolgált családjával. A leány és a legény további kapcsolata is megszakadt ezzel. Más udvarlót, más szeretőt kellett keresni. A tizennyolcadik évet betöltő legény udvarlását már a fiú és a leány szülei is figyelemmel kísérték. A választásba ritkán szóltak bele, hiszen a házasságnak a vagyonszerzés nem lehetett célja. „Nagyon szegények voltunk mi cselédek, szeressük egymást, az volt a fontos" — fogalmazódott meg gyakran az egykori cselédek között végzett gyűjtőútjainkon. Ha a szülők nem találtak kivetnivalót lányuk vagy fiuk választottjában, akkor igyekeztek egymásnak kedveskedni. Kalácsot küldtek a gyerekektől egymásnak, vagy maguk vittek át egy kis kóstolót. Segítettek egymásnak a munkában, lehetőleg egymás mellett dolgoztak a napszámban. Az elfogadott udvarló esténként eljárhatott a lányhoz, ahol a szülők jelenlétében a ládára, lócára ülve beszélgethettek. Télen éjfélig, nyáron 11 óráig maradhatott. Távozáskor a lány nem kísérhette ki a legényt, mert a közös konyháról nyíló másik szoba lakói „nyelvükre vették volna a lányt". Az udvarlás 2—3 esztendeig is tarthatott. Az esküvő időpontjának kitűzését több körülmény befolyásolhatta. A hozomány teljes megszerzése, a katonaidő késedelmes letöltése, a lakodalom költségeinek lassúbb ütemű összegyűjtése, késleltethette a házasság megkötését. A cselédeknél gyakran előfordult, hogy a leány azért nem tudott férjhez menni, a legény megnősülni, mert a szülői házban már többen nem fértek el. Németh Józsefné egykori nógrádgárdonyi cselédasszony elmondotta, hogy ő csak 25 éves korában tudott férjhez menni, mert sem családjánál, sem udvarlójának szüleinél nem volt hely. így leendő férje több mint négy évig udvarolt neki. A cselédtömbházakban önálló szobát, szabad konyhahasználattal csak a nős férfiak kaphattak. A fiatal há-