Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Zólyomi József: Az emberi élet fordulóihoz és a naptári ünnepekhez fűződő szokások a Mailáth-uradalom cselédeinél a két világháború között

több keresztgyerek esetén — nagy anyagi megterhelést jelentett volna a keresztanyának. Patvarcról Balassagyarmatra, Mária-majorból Őrhalomba, Nógrádgárdony pusztáról ünnepen Csitárba, hétköznap Nógrádmarcalba mentek keresztelni. A keresztanyát, a gyereket és a bábát kocsin vitték a templomhoz. Vasárnap a nagymise, hétköznap a reggeli mise után keresztelték meg a gyermeket. A más pusztáiról vagy helyiből érkező keresztanya a férjét is magával vitte. A férj segített vinni a süteményt, az italt és a húst a poszrikba. A keresztelés után tartott ebédet nevezték poszriknak. Ezen csak a gyermek szülei, a keresztanya és férje, a bába, a helyben lakó nagyszülők, testvérek és esetleg közeli rokonok vettek részt. A keresztanyát és annak férjét a gyermek anyja — ha azok férje rokonságából valók voltak — komaaszszonynak, illetve komának szólította. Hasonlóan járt el a férj is, ha a keresztszülők a feleség rokonságához tartoztak. A szülést követő nyolcadik napon került sor az anya avatására.

14 Erre gyermekét is el kellett vinnie, akit az avatás ideje alatt egyik kezében tartott. A másik kezében égő gyertya volt. Az avatásra a bába, édesanyja, esetleg a gyermek keresztanyja kísérte el az asszonyt. A falusi gazdáknál a névadás, a keresztszülők kiválasztása, a keresztelés szokása megegyezett a cselédekével. A faluban a keresztelés és a poszrik időpontja eltért egymástól. A poszrikot általában a keresztelés után egy héttel tartották. A cselédeknél, mint említettük, a keresztelés és a poszrik azonos napon volt. Eltérés ettől csak akkor történt, ha a gyermeket hétköznap vitték keresztelni. Ebben az esetben a poszrikot a keresztelést követő vasárnap tartották meg itt is. Arra is találtunk több példát, hogy az ötödik gyerek után már nem tartottak poszrikot. A gazdáknál a meghívott vendégek száma jóval nagyobb volt, mint a cselédeknél. Gyakran még а hátsó házat is át kellett rendezni, hogy a vendégek elférjenek. A gyermek A gyermek jövőjét, sorsát számos mágikus szokással védelmét igyekeztek meghatározni, egészségét megőrizni. A két célzó világháború között e szokások nagy része már csak a mágikus falusi gazdák körében élt. A cselédeknél a kislánynak, szokások illetve fiúnak az első fürdetéskor nem adtak kezébe tűt, orsót, baltát, kalapácsot stb., hogy jó munkás legyen belőle. Nem kívánták, „hogy egykor erejét, ügyességét kiadja az uraságnak". Fürdővizébe nem tettek pénzt, nem fektették ködmönre, hogy göndörhajú legyen stb. 263