Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Zólyomi József: Az emberi élet fordulóihoz és a naptári ünnepekhez fűződő szokások a Mailáth-uradalom cselédeinél a két világháború között

A cselédek a sok gyermeket nem szegyeitek, isten áldásának tartották. A születendő gyermekek számát soha nem tervezték meg előre. A védekezést nem ismerték, a terhesség megszakítását mélyen elítélték. Gyűjtőterületünkön mindössze két asszonyról tudtak, akik zsákok emelgetésével akartak terhességüktől megszabadulni. Ä gyermek neme Arra a kérdésünkre, hogy a fiú-, vagy a leánygyermeknek örültek-e jobban, szinte mindenütt azonos választ kaptunk: a fiú volt az értékesebb. A fiúnak kevesebb ruha kellett, tizenöt éves korától fél, tizennyolc éves korától egész kommenciót kaphatott. Nem kellett a fiúnak hozományt adni. Egy ünneplő és két hétköznap viselt ruhával a legény megnősülhetett. A lányoknak a napszámban keresett pénzt ruháik és kelengyéjük beszerzésére kellett fordítaniuk. Keresetükkel ezért a család anyagi helyzetét nem javították. Amelyik családban több volt a fiú, mint a lány, ott a nagyobb kommencióból még házat is tudtak venni a faluban. Az általunk vizsgált három településen nyolc cselédről tudnak, akik a két világháború között a faluban házat vásároltak. A falusi gazdák a meglevő birtok nagyságának megőrzésére, sőt, ha lehetőség volt, annak gyarapítására törekedtek. E szándék megvalósításában fontos szerepet kapott az örökösök, vagyis a születendő gyermekek számának csökkentése. Örhalomban, Patvarcon és Csitárban a gazdagabb családoknál az egy, illetve a két gyermek volt a jellemző. Itt a szülők, nagyszülők, sőt gyakran a férj sem örült a gyermek egy éven belüli érkezésének. A menyecske korai terhességét azért ellenezték, mert ezzel gyakorlatilag nem számíthatott tovább a családban teljes értékű munkaerőnek. A mezei és a ház körüli munkákban ugyan részt kellett vennie, de tevékenységének intenzitása folyamatosan csökkent. A gyermekneveléssel járó teendők miatt később sem tudta birtokgyarapító munkáját úgy végezni, ahogy azt szűkebb környezete megkívánta. A gazdáknál a házaséletre történő felkészítés a cselédekénél nem volt magasabb szintű. A lányok ezzel kapcsolatos szerény ismereteikhez a fonóban, kukoricaés tollfosztóban jutottak, az ott összejött asszonyok tréfálkozásából, igaz történetek elbeszéléséből. A legények a falu egy-két tapasztaltabb legényének, vagy soraikból nem régen kivált nős embereknek erre utaló megjegyzéseikből szereztek csekély ismeretet. A védekezést sem a nők, sem a férfiak nem ismerték. A nem kívánt terhesség, ennek megszüntetését elősegítő cselekmények (nehéz tárgyak emelése, külső be257