Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Horváth István: Politikai nézetek és viták a reformkori Nógrád megyében, az 1830-as évek elején

csán szórványadataink voltak. Elveinek megfogalmazását nem ismertük. Gyakorlatukról tudtunk, hiszen a kapitalista gazdálkodással kacérkodó nemesi csoport több ipari létesítményt szorgalmazott, finanszírozott. Kezdeményezésükből jött létre és kezdte meg tevékenységét a balassagyarmati rabdolgoztató műhely, létesültek ipari jellegű üzemek földbirtokokon/'

8 Mi e szabadversenyen alapuló kapitalista vállalkozás lényege? A vállalkozás •— például gyári, ipari tevékenység — csak akkor alakulhat ki — mondták —, ha a magánvállalkozó haszna biztosított. Mi a haszon felfogásuk szerint? „ .. .ennek reménye buzdítja egyeseket új gyár állítására". A haszon kezdetben azon alapszik, „hogy több hasonló gyár az országban nincs", tehát a privilégiumon nyugszik. Ha új gyár mellett mások is létesülnek, akkor egy ideig „igazságos", az első gyár „hasznát bizonyos ideig biztosítani". A haszon az a rugalmas erő, amely a fejlődés serkentője. í'orrása azonban nemcsak a privilégiumból eredt. A fejlődés bizonyos szakaszán bekövetkezett az a helyzet, amikor a gyárak sokasága végezte ipari tevékenységét. Ez utóbbiak arra törekedtek, hogy megismerjék az első gyár tapasztalatait, és „új vállalat nehézségeinek" kikerülésével, az általa elkövetett hibák figyelembevételével „haszonra biztosabb számolással" dolgozzanak. Tehát a gyár vezetője ebben a helyzetben is haszonra törekedett. Most — mivel megszűnt a különleges, egyedi helyzet, a privilégiuma — mi a haszon forrása? „Kétségtelen oda törekedni, hogy készítményei ön tökélyességük által ajánltassanak. Ha több gyár támad mindenik azon lesz, hogy olcsóbb, vagy tökélyesebb műveket készítsen. A haszonvágy, javított készítésmódok, könnyebbítő eszközök új iparfejlődések keresésére fog ösztönözni." A gyárak versenye — gyártmányainkon át kibontakozik — mondták a liberális felfogású megyei politikusok — és azok fognak „elenyészni, melyek rosszabbak: a jobbak megmaradnak. Egy két magános károsodik, de az egész közönség nyer". Az károsodik, aki a többinél „gondatlanabb, ügyetlenebb'- „A haszonkeresés vágya" új meg új gyárak „állítására" ösztönöz. Ezáltal „nyer a fogyasztó, nyer a mesterség, nyer az ország".

49 (Kiemelések tőlem — H. I.) A gondolatok mögött úgy vélem nem nehéz felismerni a korábban már forrásként említett Say közgazdasági gondolatait: a válságmentes szabadversenyes kapitalizmus — noha illuzorikussága bebizonyított tény lett — megjelenése a rendiség béklyóival még meg sem küzdő törvényhatósági politika színterén nemesi »elővezetésben«. Óriási eszmei, gondolati — de gyakorlati előrelépésre utaló tapasztalataink is vannak — pozitívum, jelenléte rendkívüli körülmények kialakulását mutatta: azt, hogy a szerveződő liberális nemesi csoport Nógrád megyében nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a fejlődés menetét úgy biztosítsa, hogy abban az európai tapasztalatok hasznosítására is lehetőséget teremtsen. Az ország általános helyzetében különleges szerepet kaptak a bankok. A pénz-, a hitelhiány a nemesi birtokot sok oldalról fojtogatta. Ezért sem lényegtelen, hogy ennek az intézménynek a létével összefüggésben milyen véleményt alakítottak ki a megyei rendek. Két nézet vitatkozott. A vita nem a megyei küldöttség keretében folyó munkák során volt érzékelhető, hanem a megyei közgyűlésen ütköztek össze a nézetek. A konzervatívok közül sokan nem tartották helyénvalónak a bankok létesítését. Azt hitték, hogy a bankok léte a szaporodó bankjegyek egyenes 24