Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Horváth István: Politikai nézetek és viták a reformkori Nógrád megyében, az 1830-as évek elején

kért. „Az ország részéről semmi tettleges beavatkozást" nem kívánt. A másik felfogás e tárgyban viszont az „országtól" várta e tevékenység fejlesztését, sőt az ipar támogatását is. A harmadik nézet az országban felállítandó vámok létrehozását követelte, amelyben az örökös tartományokhoz „kölcsönös szerződés" fűzzön. A megyei küldöttségben azoknak a nézetei kaptak erőre, akik az országos támogatást sürgették, hiszen minden vállalkozáshoz pénz kellett, és ezt az országos forrásból vélték megkapni, semmint adakozás útján annak bizonytalansága miatt — megszerezni. Mi indokolta e témában a liberális csoport felfogását? Az országos támogatást csak bizonyos mértékben tartották szükségesnek. Elsősorban azt várták a kormánytól, hogy elhárítja azokat a gátló tényezőket, melyek „a munkáló erők szabad kifejtése természetellenileg hátráltatva lenne". Alapelvük itt is az volt, hogy az egyes ipari, kereskedelmi tevékenység a saját törvényszerűségei által él, mozog, fejlődik a maga természetes — mondhatni — objektív körülményei között. A kormánynak pusztán az a feladata, hogy azt biztosítsa, hogy ezeket a természetes körülményeket ne zavarja meg más körülmény. A tevékenység hatásai a fogyasztás által ki vannak jelölve. Tehát ha a fogyasztást „rendkívüli serkentésekének vetik alá, vagy akár a termeléssel teszik ugyanezt, az „felakadást" eredményez. A tevékenység biztos alapja „az egyes polgárok vagyona", amelynek jobb kezelője, mint „az egyes birtokos, nem lehet". E magánosok azok, akik pénzüket sokkal biztosabban, hasznosabban tudják „forgatni", mint arra a kormány képes. Az „ősalkotmányi" nézet a kereskedés kiterjesztését meg akarta akadályozni, mert, az „a katonai érzelmektől s szokásoktól elhúzna, a nemzeti szellemmel meg nem férhető". Azt vallotta, hogy e tevékenység okozta, hogy Angliában sokkal „kiterjedtebb" az ínség, a nyomorúság. Azt hirdette, hogy a szabad kereskedés „csak egynémely embernek, korántsem pedig a néptömeg" boldogítását akarta. A liberális csoport bebizonyította, hogy az ínség okozója Angliában „az aristocratia által még a középkor romjaiból fenntartott visszaéléseknek" volt tulajdonítható. A vita tovább éleződött a kereskedési törvény tárgyalásának menetében. Ennek során a liberális nemesi csoport azt javasolta, hogy a törvény szabályozó szerepe teremt lehetőséget a hitel jelenlétének. Ez a belső kereskedelem fellendüléséhez szükséges. Azt vallotta, hogy „egy ország kereskedésének sokkal nagyobb és fontosabb része az, mely a lakosok közt, mint az, mely külföldiekkel gyakoroltatik". Az összefüggés-sort a megye nemessége nem ismerte fel. A kérdés további vitáját a kitörő kolerajárvány, és az azt követő koleralázadás eseményei megakasztották. Az újra napirendre tűzés elmaradt, újabb vitát már nem nyitottak efölött/'

7 A gazdasági természetű vitapontok közül különösképp kitűnt az, amelyben a szabadversenyes kapitalizmus gondolatait hintette el a liberális csoport a megyei küldöttségben. A kérdés felvetése az ott ülő nemeseket is meglepte, „nem bocsátkozott a többség ezen előadások bővebb feszegetésébe". Nagyon óvatosak voltak. Lényegében nem született e témában határozat. A gondolat azonban igen jelentős, mert első ízben fogalmazódott meg, viszonylag jól körvonalazottan, kidolgozottan a tevékenység lényege. E kérdés jelenlétéről bizonyos ipari törekvések kap23