Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)
Tanulmányok - Krunák Emese: Az autonóm rajzról
mus szemléletének. Míg az a tovatűnő pillanat múló hangulatát próbálta rögzíteni szaggatott vonalak és pontok szövedékével, addig a szecesszió művészei ismét a témára helyezik a hangsúlyt. Ez azonban az esetek többségében több volt, mint anekdota: érzelmi értékeket akartak kifejezni, eszményi példát, szimbólumot ábrázolni. Az art nouveau zászlóvivői „absztrakt naturalisták", elemző művészek, ihletüket a természet tárgyainak, mindenekelőtt a növényeknek a „leírásából" merítik, ezeket akarják díszítő repertoárjukba transzponálni, hogy ily módon modern stílussal ajándékozzák meg korukat. Szenvedélyes kutatások szülötte, hit és áhítatos művészi keresés, s az a merészség, hogy kitörjenek a kényszerítő szabályok szorításából hívta életre. Szépségre, dekorativitásra való törekvésének rajzi megfogalmazódásai az egyetlen íves, hajladozó lendülettel papírra vetett karcsú, lobogó hajú nőalakok és finom szirmú virágok. (11 kép) 17 . Az utóbbi 100 évben a rendkívül felgyorsult technikai fejlődés hatására megváltozott az ember környezete. A természeti, végtelennek tűnő tájat felváltotta a mesterséges, zárt tér, amely bonyolultságában áttekinthetetlenné vált, megszűnt emberi mértéke. A hagyományos tájékozódási módok elvesztették jelentőségüket. A múlt formái túlhaladottakká váltak és kibékíthetetlen ellentmondásba kerültek a jelen lehetőségeivel. A gépi civilizáció tárgydömpingje háttérbe szorította az emberi individuumot: az ember korábbi viszonylagos teljessége megszűnt, alárendelődött a gépi kultúrának. A gépi civilizáció a hozzáfűzött megváltó reményekkel ellentétben elembertelenedést hozott: az ember környezetével, s önmaga redukált lényével szemben is idegenül áll. Képtelen az új világot valamilyen áttekinthető rendbe, meghatározott logikus rendszerbe foglalni: nem tud egy új egységes, érthető és a mindennapi gyakorlatban használható világképet alkotni. A művészet a korábbi korokhoz hasonlóan századunkban is megpróbálja meghódítani az új világot, sajátos eszközeivel látható formába rögzíteni. Mivel a jelenkorban a tudományos fejlődés a meghatározó elem — szükségessé vált tudomány és művészet összetett kapcsolatának újraértelmezése, melynek célja egy új egyensúly kialakítása volt. A művészetet az utóbbi 100 évben az útkeresés jellemzi. A tárgyi világ korábban nem tapasztalt gyors átalakulása következtében megváltozott, hihetetlen mértékben kitágult az ábrázolás lehetősége. Témaként jelentkezett az egész gépi világ: a gépek szigorúan pontos szerkesztésű konstrukciój ci GS cl termékek végtelen, a kézi megmunkálástól eltérő tulajdonságokkal rendelkező sora. A gépi termelés eredményeként ezer új látnivalóval gazdagodik az emberi környezet, de hiányzik az új látható világot tagoló — rendező elv; a látvány értelmezés nélkül marad. Az új tárgyi világhoz ráadásul új szemlélődési módok is társultak: a mikroszkóp, a kamera, a fényképezés, a röntgen- és a légifelvételek mindennapi használata révén. Az ábrázolás témája a környező tárgyakon túl kiterjedhet így a mikro- és makro világra, a láthatón túli elemekre, a csupán magasból vizsgálható szerkezeti összetevőkre. A megismerés élményévé válik ezáltal pl. egy légy lába, távoli bolygók felülete, a rózsa belső szerkezete, egy város vagy egy szántóföld madártávlatból látott képe. A megközelítési lehetőségeket tovább gyarapították a speciális lencsék, melyek a békaperspektíva, a légi perspektíva, a tudatos tor221
