Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)
Tanulmányok - Krunák Emese: Az autonóm rajzról
zítás eszközét adták a szemlélő kezébe. A modern művészet új tematika és új megközelítési szempontok kényszerének szorításába kerülve kénytelen volt egy újfajta ábrázolási kánont, a korábbiaktól gyökeresen eltérő alkotómódszert kidolgozni. Tartalom és forma egységét tűzte ki célul, s jelenkori története az adott témának megfelelő forma szinte tudományos igényű, elvont kutatása. A XX. században elsőrendű követelménnyé vált az anyagszerűség és a tartalom összeegyeztetése. A művészek eszközeik elemzésénél ezért a legegyszerűbb elemekhez, az alapokhoz nyúltak vissza. Kandinszkijnál a rajz a teremtés eszközévé válik, mely az alapelemekből: pontból, vonalból és foltból alkot sajátos világot. Célja nem a természet puszta utánzása, hanem az elemek egymás közti viszonya keltette vizuális és pszichikai tartalmak feltárása : „. .. matematikai pontosságú nyelvet használ a művész, hogy általa mesterségbeli képességeitől függően minél jobban kifejezhesse az érzéseket, melyeket meg kell szabadítania mindentől, ami személyes és pontatlan. Ilyen értelemben válik a jövőben a műalkotás konkréttá". Paul Klee tudományos elemzésének vetette alá a rajzi kifejezési eszközöket, Bauhaus-beli tevékenységének ideje alatt. 18 ,,A leginkább elhatárolt közülük a vonal, mint a mérték egyes-egyedüli eleme. Viselkedésében hosszabb-rövidebb szakaszokról van szó, tompább, vagy hegyesebb szögekről, sugárhosszúságokról, gyújtóponttávolságokról. Mindig ismét a mérhetőről". A mérhetőség fogalma a geometriai egyszerűsítéshez vezet. A képi megfogalmazás vizsgálatánál Klee a rajzból indul ki, mely a leglényegesebb elemeket emeli ki csak a világból. A legkisebb geometriai egységre, a pontra vezeti vissza a rajzot, mely lineáris sík- és térbeli energiák által mozgásba hozva fejlődik képpé. Tehát egy végtelenségig egyszerűsített alapelem mozgásának milyensége hozza létre a konstrukciót. Az az időbeli és térbeli folyamat, melynek során a mű létrejön az alapelemek újjáteremtése, egy genezisfolyamat, mely a mozgás révén érvényesül. A mozgás milyensége adja meg a mű karakterét, hangulatát, tartalmi töltését. A vertikális mozgás dinamikát, változást a horizontális statikus jelleget, látszólagos nyugalmat kölcsönöz a műnek. A mozgás, mint formáló erő az energiai értelmében vett töltést ad a műnek. A hangulati elem elsősorban a vonalritmus révén érvényesül. Jól kimutathatók e felfedezések Klee rajzi tanulmányain. Ugyanaz a vonalháló egyszer esőt, máskor épületek vízben tükröződő képét, harmadszor városképet idéz. A vonalháló áthatási lehetőségei, csavarodásai, hullámzásai, halmozása, illetve megszakítása révén a jelenségek geometriailag megszerkeszthető törvényszerűségeit fedezhetjük fel. Klee az így felismert elvek alapján szerkesztett házakat, állatokat, növényeket, embereket, az egész univerzumot képes volt az ily módon felfedezett törvényszerűségekre vonatkoztatni. A tudományos megismerés igényével kutatta a természetet, hogy felismerje a meglevő dolgokon túlmutató teremtési lehetőségeket, hogy a már meglevők törvényszerűségeit magában foglaló, de minőségileg, formailag új teremtményt hozzon létre. A teremtési lehetőségek végtelenségének megismerése izgatta, hogy létrehozhassa az általa megálmodott totális művet, mely a természet valamennyi dimenzióját magában foglalná. Filozófiai terminológiával él222