Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Krunák Emese: Az autonóm rajzról

letét rögzítik mély emberséggel és őszinteséggel (8. kép)

14

. Rajzai szinte kivétel nélkül tuslavírozások, mivel ez a technika teszi leginkább lehetővé a festői szemlélet érvényesítését, a tónusértékek jelölését. Az eszközök gazdagodása és a kifejezés érdekében való differenciálódása a teoretikusok álláspontjaiban is tükröződött. Heves művészetelméleti vita alakul ki az „átszellemült, festői vonal" és a sötét és világos ellentétben rejlő drámai erőt kiaknázó „grafikai vonalvezetés" hívei között. Mindkét oldal hangoztatja azonban a rajzi kifejezés intenzitását: „egyetlen tollal, vagy szénnel meghúzott vonal felismerhetővé tudja tenni, amit ki akarunk fejezni. A szín erre önmagában képtelen" (Jean Paul Mariette 1741). Dezallier d' Argenville e kifejezésmód közvetlenségére hívja fel a figyelmet, amely lehetővé teszi a művész ötletének friss, azonnali, kötetlen formájú megragadását. A műfaj egyszerűsége, eszközeinek olcsósága felszabadítja az alkotót a mecénás, illetve a műértőtől való függés alól, szabad teret adva a fantáziának. Ily módon merész, kritikai gondolatok, forradalmi eszmék is megfogalmazódhatnak általa. Rembrandt érzékeny társadalomkritikái, Goya önmarcangoló víziói csak e műfaj révén jöhettek létre. Bármennyire megnövekszik a rajznak, mint a művész személyes, kézírásos vallomásának jelentősége — funkcióbeli helyzetének kettőssége továbbra is fennmarad. Érdekes ellentmondás, hogy a tiszta körvonalnak nagy jelentőséget tulajdonító klasszicisták, a rajzot csak a gyakorlás eszközének tartották. Elméleti teóriájukat azonban munkásságuk sok esetben tagadja. Canova csodálatos szépségű rajzai, melyeken először rögzíti érzékeny körvonalú szobrainak tervét, az önálló rajz műfaji csoportjába tartoznak —, s híven vallanak arról, hogy alkotójuk mindennél jobban tisztelte a tiszta vonalrajzot, mint a racionális kifejezés legkézenfekvőbb lehetőségét. Érdekes műfaji átfedésként értékelhetők Giovanni Battista Piranesi építész rekonstrukciós rajzai és fantáziatervei (pl. Fantáziaterv antikos diadalúthoz). Ezek a rajzok már többek építészeti rajznál, a vonalak érzékenysége, a rajzi kifejezés ereje, az ábrázolás képzőművészeti jellege (perspektíva, fény-árnyék) és nagyvonalúsága önálló értékű művé avatja őket. Jó példa ez a határesetek illusztrálására, hiszen itt művészi szándék (emlékeztető vázlat) és kész mű (autonóm rajz) véletlenszerű elválásának lehetünk tanúi. A festői szemléletű romantika — vallomás jellege miatt — sokszor többre becsülte a rajzi vázlatot a kész műnél, s hajlandó volt önálló alkotásként elfogadni. Kitűnő példái e felfogásnak Blake „Dante: Isteni színjáték"-ához készített illusztrációi. A rajzok szabadon értelmezik az irodalmi mű történését, belevetítik az alkotó asszociáicióit és szabad vízióit, sokszor tudat alatti reakcióit is — kibővítve ezzel az ábrázolhatóság szféráit. A XIX. század szemlélete két különböző felfogással vázolható. Delacroix részletes vázlatot készített, egyes motívumok felerősítésével utalt a hangsúlyokra. Max Liebermann szerint viszont „a rajzolás az elhagyás művészete". Lapjainak drámai ereje a kevés, de hangsúlyos elemmel való megjelenítésben rejlik. A XIX. század rajzművészetében külön műfaji alcsoportot képeznek az újságrajzok. Mint funkcionális alkotás saját törvényszerűségekkel rendelkezik: egy körülhatárolt tematikához kapcsolódik, konkrét ese219