Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)
Tanulmányok - Horváth István: Politikai nézetek és viták a reformkori Nógrád megyében, az 1830-as évek elején
alapítása után, amelyek a társasági élet mellett a politikai élet központjaiként működtek. 30 ) Az igazi, nagy politikai küzdelem a reformjavaslatokra, az országgyűlés napirendjeinek előkészítésére kiküldött, rendszeres munkálatokat végző bizottságokban, a közgyűlésekben történt ebben az időben Nógrádban is. Nógrádban a rendszeres munkálatok nagy lendülettel, az országos példa, utánzása mellett kezdődtek el. Nagyszámú bizottságot választottak. Az összetételüknél nem érvényesült a minőségi követelmény: aki a gyűlésen részt akart venni, az megtehette és egyben tagja lett valamelyik bizottságnak is. A tisztviselők — hiúságuk által vezetve, annak következtében — nagy számban kapcsolódtak be a munkálatokba az indulás pillanatában. Később az érdemi tárgyalásoknál már nem volt ilyen nagy az aktivitás, sokan azokon nem vettek részt. A bizottságok igen változó hatékonysággal dolgoztak. Sokszor olyan kérdésekben sem foglaltak állást, amelyben a döntés magától értetődő lett volna. Pedig nem okozott volna gondot, de kényelemből a döntés helyett, a magasabb fórum: a közgyűlés elé utalták például — a már máshol említett — alispáni és szolgabírói székek fenntartására készült állásfoglalást. A bizottságokban részt vevők egy része saját tapasztalataiból indult ki és tett praktikus javaslatot, a „tudományos okoskodások többnyire ellenséges érzéssel" fogadtattak. A bizottságok a fő politikai kérdéseket vizsgálták, javaslatot tettek a továbbiakra nézve. Az úrbéri viszonyokat vizsgáló bizottságban annak fenntartásában a földtulajdon „érdek" és a liberalizmus között kompromisszum alakult ki. Az „adózó nép állapotjának javítását nem annyira a földtulajdontól elveendő vagyonbeli jogok, mint közhasználatú polgári szabadságok engedése által" kívánták megoldani. Az a vélemény alakult ki, hogy „a polgári egyenlőség nem a fentebb álló rendnek leléptetését, hanem az alább állónak fölemeltetését kívánja". Ezért „a nemesi kiváltságok" nem törlendők el, mintahogy a liberalizmus akarta, hanem „sérelmetlenül lennének ezért fenntartandók, hogy most vagy idővel, minden hazalakos részesüljön abból". A kereskedelem területén dolgozó bizottság elsősorban az önálló, magyar külkereskedelem fejlesztésére helyezett nagyobb hangsúlyt. Mindenekelőtt a mezőgazdasági termékek kiviteli szabadságát követelte, a külföldi mezőgazdasági áru behozatali tilalmát akarta elérni. A mezőgazdasági termelést — a fontos kivitel miatt — óvó vámokkal, bankokkal kívánta ösztönözni. A külkereskedelem fejlesztése mellett aránytalanul elhanyagolódott a belső kereskedelem, „a gyárállítás", a „honi termékek" eladásának feladata. „A kereskedés előmozdítására" a rendek az önkéntes felajánlások mellett foglaltak állást „állandó terhet, bármely csekélyét" nem fogadtak el. Az adó- és katonatartásról vitatkozó bizottságban a sérelmi politika, a gyakorlat adta az iránymutatást, és ebben az értelemben folyt ezen a területen a munka. Áz igazságszolgáltatás helyzetét megvitató bizottság munkáját az jellemezte, hogy „tevékenységükből semmi meghatározott nézetet" nem lehe15
